Sziasztok! Még sosem töltöttem külföldön a karácsonyt, de úgy gondolom, hogy ez sem lesz rosszabb az eddigieknél, csak más lesz. Barátokkal leszek Szentestén, nem egyedül, ezért nincs ok a szomorkodásra. Akiket szeretek és otthon vannak, azokra úgyis mindennap gondolok, mindig itt vannak velem. A barátságban sem az számít szerintem, hogy milyen gyakran látja a másikat az ember - hanem az, hogy bármikor számíthat a másikra bármiben. Ezen kívül mint tudjátok, én nem vagyok az a "honvágyas" típus. Ha minden jól megy, akkor ma, 24-én anyukám mákos illetve diós bejglijét fogom enni este - Andi és Vera közreműködésének hála. Ha darabokban érkezik meg, az sem érdekel, tuti finom lesz! :) És mint tudjuk: "Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották." Ezért is vetettem fel anno az ötletet, hogy 5 dollár alatt vegyünk egymásnak a csajokkal (Évi, Dóri és Zsófi) ajándékot, mert így a legjobbat kell megtalálni ebből az összegből, vagyis időt fordítunk rá és gondolkozunk azon, hogy minek örülne a másik. Ez az idézet vicces, de igaz: "Miért van az, hogy minél drágább egy játék, annál valószínűbb, hogy a gyerek a dobozával akar inkább játszani?" :) Remélem a lányoknak tetszeni fog a meglepim, mindenkinek személyre szabottan választottam. Dóri Washington DC-ben lesz, de Zsófi és Évi átjönnek majd hozzám - Dóri szilveszterkor csatlakozik. December 31-én együtt lesz a mi kis amerikai-magyar "családunk", mind a négyen. Kívánom, hogy Nektek is kellemesen teljenek az ünnepek: Minden kedves olvasómnak nagyon BOLDOG KARÁCSONYT kívánok!Ez alatt a bejegyzés alatt egy kis videot láthattok, jó szórakozást!
Eléggé elszomorított, hogy míg én 16 darab képeslapot küldtem Magyarországra, ti egyetlen kommentet sem írtatok...ezek után ne csodálkozzatok, ha 24-én nincs semmi a fátok alatt :) Na jó, tudom, karácsonyi őrület van és a vizsgaidőszak is beköszöntött. Íme a múlt heti összefoglaló: Múlt hét hétfőn B-nek kórus főpróbája volt abban a templomban, ahol az igazi előadást adták később. Metróval kellett mennünk, mert már Brooklynban volt, bonyolult lett volna parkolóhelyet találni és metróval gyorsabban is odaértünk. Én annyira örültem, hogy metróztunk! Tudom, a többi au pair tök hülyének néz, de végre nem kellett 15 percet parkolóhely keresésével tölteni és dobálni a parkolóórába a 25 centeseket - amiből mindig kifogyok és más nem jó ezekbe a masinákba. (egy kis angol: parkolóóra = parking meter). Először a püspök házába csöngettem be véletlenül, rossz házszámot adott meg a host anyám :) Végül megtaláltuk a templom igazi bejáratát. 4.45-től 6-ig tartott, addig én elmentem a host fiamnak ajándékot venni az Urban Outfitters-be. Egy fekete-fehér pólót vettem, sajna 28 dollár volt, dehát mit tegyek, ha ezt a márkát szereti?! Majd spórolok anyuka borán :) Ja, múlt héten kihagytam, hogy Sparky kutyus gazdája elfelejtette kirakni a 20 dolcsimat a szokásos helyre. Írtam neki egy sms-t, a legudvariasabbat, amit csak tudtam. :) Másnap írt csak vissza, hogy bocsánat és visszaadja a héten. 6-kor felvettem B-t, hazamentünk. Vacsi után elkezdtük feldíszíteni a karácsonyfát. Itt ez a szokás, karácsony előtt akár pár héttel is már áll a fa. A host fiamon kívül mindenki díszített, de egy fotó kedvéért odaállt a fa mellé.
Kedd reggel anyuka mondta, hogy ma B-nek nyílt napja lesz a táncórán: 5.15-től 6-ig és ő is jön munka után,ott talizunk. A rendes táncórája amúgy 4.30-5.30ig van. Így én arra gondoltam, hogy ma nem kell menni 4.30-ra, csak 5.15-re. Hát, sajnos tévedtem....anyuka kiakadt, vagyis azt mondta, hogy jó, akkor hazamegyünk...és aznap már nem is beszéltünk egymással. Nem kértem bocsánatot, mert én csak azt csináltam amit ő mondott, én is vártam a nyílt napot, vittem a fényképezőmet is. Szerdán délelőtt átjött hozzám Évi és elmentünk Park Slope-ba bankszámlát nyitni neki. Romana bent volt, örült, hogy megint látott :) Mindig emlékszik rám. Mivel Évit beajánlottam a Bank of America-hoz, ezért mindketten fogunk kapni 10-10 dollárt csekken. Hurrá! Elvittem őt az Atlantic Centerhez, aztán mentem haza. Délután épp játszottam B-vel, mert nem volt házija, amikor hívott az új német au pair, Hanna, hogy van ingyen jegye a Radio City Music Hall karácsonyi előadására, ami minden évben megy. Fel kellett hívnom anyukátt, hogy mehetek-e, azt mondta, hogy igen. Nem sok időm volt elkészülni, ami nem volt nagy baj, mert itt úgysem kell kiöltözni a színházba. Tényleg...mindenki farmerban megy. A Radio City Music Hall épülete a Rockefeller Centernél van, hamar megtaláltuk egymást Hanna-val. Akkor láttam meg, hogy ezek a jegyek 72 dolcsiba kerültek - ennyit sosem fizettem volna ezért a show-ért, de ingyen persze bármit megnézek. :) Nagyon szép belülről az épület, egy hatalmas kristály csillár lóg a mennyezetről. Mi a lenti nézőtér közepén ültünk, nagyon jó helyen. A show neve: Radio City Christmas Spectacular, aminek a főszereplői a "The Rockettes". Ezt nem tudom lefordítani, de a lényeg az, hogy ez egy női tánckar. A legdurvább a showban, hogy mindent egyszerre csinálnak...sokszor csak egymásra néztünk Hannával, hogy mi ezt nem hisszük el :) Mindenki ugyanabban a tizedmásodpercben és ugyanaddig a magasságig emeli a lábát/kezét..stb. A háttér és a díszlet mindig változott, élőben énekeltek énekesek és játszott egy zenekar is. Sokszor átöltöztek a táncosok, akkor a színpadon a Mikulás szórakoztatta a közönséget, volt egy kis történet a karácsonyról is. Ami nagyon nem tetszett, hogy igazi teve és bárányok voltak a színpadon..szerintem ezeket a szerencsétlen állatokat nyugodtan kihagyhatták volna. Összességében tetszett az egész, örülök, hogy ingyen elmehettem. Utólag azt mondom, hogy így hogy már tudom, hogy mi ez az egész, 20 dolcsinál többet nem költenék rá. Itt van néhány kép a netről:
Csütörtökön mikor mentem sétáltatni Sparky-t, a szomszéd kiskutyát, láttam, hogy Tom kikészítette a 20 dolcsit és ott volt még egy, amivel előző héten elmaradt. Rakott mellé egy piros borítékot is, amiben egy karácsonyi üdvözlőlap volt és 30 dolcsi :) Délután 6.30-ra visszamentünk B-vel a sulijába, mert karácsonyi előadás volt. Az iskolai színjátszó csapat adott elő 3 darabot. Nem volt rossz, a kedvencem egy Soul Ferguson nevű fekete kislány volt, 20 év múlva emlékezzetek a nevére, mert már most 8 éves létére is fantasztikus! :) Pénteken munka után taliztam Zsófival a Union Square-nél, Évi sajnos dolgozott, mi addig a Forever 21-ban vásárolgattunk, és a Mandee-be is bementünk, aztán a Starbucksban beszélgettünk 1,5 óra hosszat legalább. Hazafelé úton kitaláltam, hogy másnap megveszem az új fényképezőmet, amit már jópár hete kinéztem.
Szombaton 8-kor keltem, átmentem Zsófihoz fél 11-re, mentünk együtt a Borough Hall környékére (Brooklyn), mert 12-kor kezdődött B. kórusának előadása az egyik templomban, előtte pedig el akartam vinni az egyik csizmámat megsarkaltatni. Sajna zárva volt. Elmentünk egy virágboltba, ahol Zsófi vett a host anyjának egy virágot, aztán én mentem is a templomba, ott taliztam a szülőkkel és O-val. O. nem volt túl jó hangulatban, és akkor még finoman fogalmaztam. Nem érdekelte az egész, nyavalygott végig...de nem is tudom minek hozták magukkal. Nagyon jó volt az előadás, B. a Brooklyn Youth Chorus-ban énekel, ami nagyon jó nevű az egész országban. Jó kis karácsonyi dalok voltak, olyanok amiket még sosem hallottam. A végén azért felcsendült pár ismerős szám is (Rudolph the red nose reindeer és a Frosty the snowman). Fél 2-kor léptem ki a templom ajtaján, esett a hó. Ez volt az első hó Brooklynban. Hívtam is Zsófit, hát mi nem repdestünk az örömtől, mint múltkor Dóri és Évi :) Biztosan írtam már, de elég hideg van, mostanában -5 fok körüli a nappali hőmérséklet. Elmentem a City Hallhoz Manhattanbe, levettem pénzt a kártyámról és futottam a J&R-ba megvenni az új fényképezőmet :) Előtte még kipróbáltam, nem tudom minek :) Sony DSC-TX1 és természetesen PINK. Feketét és ezüstöt nem veszek, mert mindenkinek az van. Kék és pink volt még. A kék túl sötét volt, tehát pink. Amúgy bordót választottam volna, ha lett volna. Nagyon tetszik már most, itt van egy Youtube-os video róla, én már legalább 60szor megnéztem :) Kattintsatok a névre -> Sony DSC-TX1Még mindig esett a hó és persze a szembe fújt a szél, felpattantam a metrora és mentem a Times Square-re egy kis ajándék vásárlásra. 5 körül hazamentem, felraktam gyorsan töltőre az új fényképezőm akksiját. Amint feltöltődött, rögtön ki is próbáltam, elsőként a panorámakép készítő funkciót. Csak egyszer kell lenyomni a gombot, aztán húzni a fényképezőt jobbra - 185 fokos panoráma képet tud csinálni. Ez a szobám az ágyamból nézve:Vasárnap egész nap Zsófival mászkáltam. Délelőtt hatalmas hó fogadott az utcán. Itt van pár kép ami a környékünkön készült:Első állomásunk az Atlantic Center volt, majd Court Street (Brooklyn), aztán Times Square, Bryant Park és Rockefeller Center. Igazából csak vásárolgattunk, én végre megtaláltam azt a szürke táskát amit régóta kerestem. Vagyis most láttam meg először, de tudtam, hogy az enyém :) ROXY a márka, nem volt olcsó, de imádom! Íme pár kép, melyek a kis körútunk alatt készültek:
Zsófi a Roxy boltban - csak a pólót vette meg, a napszemcsit nem :)
Times Square:
Az Empire State Building teteje a Bryant Parkból fényképezve:
Világító és zenére villogó hópelyhek egy ötödik sugárúti épület oldalán:
Az USA legnagyobb karácsonyfája:
A Rockefeller Center melletti ünnepi dekoráció:
Este átmentem Zsófihoz, levágtuk egymás haját és meg kell mondanom, hogy egy-egy mesterfodrász veszett el bennünk, valószínűleg erre születtünk, nemsokára hajszalont nyitunk Brooklynban :) Ennyi volt a hét, már csak pár nap és jön Vera és Andi, a család pedig elutazik anyuka szüleihez vidékre. 3 napot kell csak dolgoznom, kíváncsi vagyok hogy ebben a hóban vajon mehetünk-e kocsival a gyerekek sulijába. Remélem igen! Ha minden igaz, akkor az anyuka itthon lesz szabin, hétfőre közös shoppingolást ígért. :) Csütörtökön jelentkezem legközelebb. Puszi Mindenkinek
Az elmúlt hét családias hangulatban telt, többet dolgoztam mint szoktam, de többet is voltam együtt a host familyvel. Képeket nem csináltam, mert nem volt időm. SORRY. Jövő héten rakok fel.
Még egyszer leírom, mert kitöröltem az előző pár soros bejegyzést a Magyar Postáról..: NE KÜLDJÉTEK ELSŐBBSÉGIVEL A LEVELEKET ÉS CSOMAGOKAT! Akkor sem, ha azt mondja a postás kisasszony, hogy 3-4 hét, mert nem igaz. 1 héten belül itt van. Felesleges több pénzt költeni.
Hétfőn este átmentem Ifath-hoz, a host családja meghívott egy vacsorára. Jött még Laura és Lily is (au pairek) és később Zsófi is befutott. A host anyuka - Kelly - főzött, Ifath kedvence volt a vacsi: tészta húsgombócokkal paradicsomos szószban, egy finom saláta és brownies (csokis sütis). Én a húsgombócos részt kihagytam, minden finom volt. Megkérdeztem Kelly-t, hogy elkérhetem-e a brownies receptjét, mert nagyon fini. Azt mondta, hogy ez egy titkos recept és nem mondhatja el... Végül aztán csak elmondta: belekevert egy konzervnyi fekete babot a tésztájába. Amint ezt a két kisgyerek meghallotta, rögtön lerakták a sütit a tányérra elkezdtek fújjogni :) Mindenki meglepődött, de tényleg nagyon fincsi volt és egyáltalán nem lehetett érezni a babot benne. Ifath még vacsi után is pakolt a bőröndjébe, természetesen minden rendszerezve volt. Én még soha nem láttam így bepakolva egy bőröndöt :) Mondta is, hogyha a reptéren valamiért kipakoltatják vele a cuccokat, akkor az ellenőröknek kell visszapakolniuk ugyanúgy mindent :) Good luck! 10 körül elindultunk haza Zsófival, elköszöntünk Ifathtól, másnap ment a gépe Costa Ricára. Irigykedtünk egy kicsit, mi is mentünk volna vele San Jose-ba.
Kedden elutazott apuka Londonba, egy üzleti útra. Állítólag minden évben megy, meetingek és vacsorák vannak = kezet rázni és jópofizni kell csak. Anyuka mondta, hogy mivel nem lesz itt apuka, mindent nekünk kell megoldani...egy kicsit felnagyította a dolgokat, mert olyan sok mindent azért nem kell pluszban csinálni. Lehet, hogy már írtam, de takarítónője nincs a családnak. A host családok közül majdnem mindenkinek van, de nekünk nincs. Pont a kupis-semmitnemtalálós családnak :) Itt a legtöbb "házimunkát" apuka csinálja, mint pl: mosás, hajtogatás, szemétkihordás, felmosás, porszívózás, bevásárlás. És mit csinál anyuka? Ha nem én, akkor ő főz, néha bedobálja a mosogatógépbe a cuccokat, ezen kívül ő segít a gyerekeknek a háziban és kezeli az iskolai dolgokat. Ezen a héten ő mosott és megjegyezte, hogy milyen szép a fürdőm és megköszönte, hogy tisztán tartom. Mondtam, hogy nekem ez természetes. Kiderült, hogy a régi au pairek nem igazán törődtek ezzel és anyuka nem is szeretett lemenni a basement-be emiatt, mert undi volt a fürdő. (Kb. 1,5X1,5 méteres, nem nagy munka kitakarítani :) )
Szerdán este tök jó vacsit főztünk anyukával és O-val. Bontottunk egy pezsgőt és úgy főztünk :) Csináltunk hagymás-sajtos-petrezselymes rizottót, párolt spárgát és brokkolit, fokhagymás-mustáros szójaszeleteket (úgy néztek ki mint a csirke, Jamie azt hitte, hogy azt eszik :) mondta, hogy milyen finom), és csináltam vörösáfonyás sütit. Főzés közben anyukával elég sokat beszélgettem, és mondta, hogy dec. 24-én reggel indulnak majd el a nagyszülőkhöz Rhode Island-re, csak az új kocsit viszik = a régivel ki tudok menni Vera és Andi elé a reptérre. 26-án vagy 27-én visszajönek 1 napra, majd mennek síelni egészen január 3-ig. Adott pár ötletet, hogy mit vegyek a gyerekeknek karácsonyra és megkérdezte, hogy én mit szeretnék: ajándék vagy ajándék+pénz vagy pénz. Én a pénzt választottam :) Indok: nyaralásra és új fényképezőre gyűjtök. Mondta, hogy oké :) Nagyon örültem!!! Jó kis este volt,O. is kedvesen viselkedett.
Csütörtökön O. nem jött haza suli után, hanem ott aludt egy barátnőjénél. B-nek zongora órája volt itthon. Anyuka mondta, hogy hétvégén megvesszük a karácsonyfát!! Megjöttek a hosszabbítós papírok, anyuka még egyszer rákérdezett, hogy tényleg akarok-e hosszabbítani fél évet, mondtam, hogy igen! Úgyhogy most már szinte 99%, hogy 2010.októberig maradok! :)
Péntek: ez a kedvenc napom! :) Suli után felvettem B-t, majd 5.15-kor felvettem anyukát és O-t is. O. sulija csinál egy újságot, ahol ő is benne lesz a szerkesztésben/írásban és anyuka, mint egyik önkéntés a szülők közül, segít a diákoknak. (ő újságíró) 5.30-kor megkértem anyukát, hogy dobjon ki az egyik metromegállónál, mert szeretnék Manhattanbe menni, ha már nincs rám szüksége. Mondta, hogy mehetek, úgyhogy kipattantam a kocsiból és irány az R metró. A Forever 21-ban vettem 2 farmert, és még egy másik boltban egy ajándékot. Későn értem haza, mert mindig sokat nézelődök :)
Szombaton reggel anyuka elvitte a fiút egy középiskolai meghallgatásra, B-t a kórus próbára én pedig O-t kosár edzésre. Soha nem kell dolgoznom hétvégenként, de apuka Londonban volt, így muszáj volt. Délben találkoztam anyukával, vittem magammal O-t is. Karácsonyfát akartunk volna venni, de O. annyira válogatós volt, hogy anyukának elege lett, azt mondta, hogy megyünk haza, ő így nem vesz fát :) Nekem még fel kellett vennem B-t 1-kor a kórus próbáról, hazamentünk. Amint hazaértünk anyuka bejelentette, hogy most megyünk fát venni. Én nem tudom követni őt sokszor :) Elmentünk, megvették: szép dundi fa, kb. 2 méteres. Amit észrevettem, hogy itt minden fa kicsi tüskéjű, amit én is szeretek, és ducik! Felkötöztük az autó tetejére, és hazamentünk. Anyuka gyorsan összedobott a maradék krumplipüréből plusz hagymából, tojásból egy amerikai tócsit/tócsnit/lapcsánkát/borzacskát/berét/cicegét (mily' csodálatos a magyar nyelv, hogy egy ételnek ennyi neve létezik :) ) Ezután egy filmet néztünk, majd indultunk B. tánc előadására. Közben apuka is hazaért. B. balettozik és modern táncot is tanul, mindekettőből volt 1-1 előadás. Sajnos a videoim katasztrofálisak, nagyon világos mindenkinek az arca és minden 5 mp-ben elmosódik a kép - ezért nem is töltöm fel ide. Ezért is akarok egy új gépet venni karácsonyra.. Fél 10 körül értünk haza, mindenki hulla volt.
Vasárnap reggel elmentem a BMCC-re (suli), mert fel kellett fennem a TOEFL-ös oklevelemet! Ezután még shoppingoltam egy kicsit karácsonyra és a középső gyerek szülinapjára, majd mentem vissza Brooklynba az egyik Key Food-ba (szupermarket). Vettem 4 vanília pudingot és mákot. Mák nincs kirakva az üzletben, múltkor az üzletvezető pasi adott nekem a raktárból. Most is rögtön őt kerestem, megismert :) Kérdezte, hogy megint mákos sütit akarok-e sütni, mondtam hogy igen (mákos guba). Kihozta nekem hátulról és mondta, hogy ingyen van, rakjam el a táskámba. Mondtam, hogy én nem akarom beletenni, rakja bele ő. De ő nem akarja kinyitni a táskámat :) Végül kinyitottam a táskámat, ő meg belerakta. És miért kaptam ingyen? Hát azért, mert ezt a mákot csak a bagel-ek tetejére szokták szórni, nincs forgalomban. Ha most beárazná, akkor kellene rá címke az összetevőkről, stb, szóval egy nagy macera lenne az egész. Remélem más brooklyni magyar (Zsófin kívül) nem olvassa a blogomat, mert akkor mindenki beszabadulna a Key Food-ba és a végén nem lenne ingyen a mák :) Hazamentem és elkezdtem gyártani a dupla adag mákos gubát - a család megkért, hogy nekik is csináljak. Ja, az apropó amiért csináltam az, hogy 6-kor következett a decemberi cluster meeting, ahol minden au pairnek egy saját nemzeti ételt kellett vinnie. Én úgy gondoltam, hogy ez a legegyszerűbb és valószínűleg mindenki szeretni fogja. Vinni kellett még egy 5 dolcsi alatti ajándékot is, én egy szép kötött H&M-es vajszínű sálat vittem (ami amúgy 2,5 dolcsi volt csak a 12,5 helyett - még anno a black friday-en vettem). Otthon a host gyerekeim persze ettek a gubából, mindenkinek ízlett, kivéve B-nek, de neki semmi új nem ízlik, szóval nem csodálkoztam. 6-ra oda is értem az egyik counsellor házához. Összesen talán huszan voltunk, mindenki nagyon finom kaját hozott, tényleg! És csak egy valaki hozott húsosat, talán fasírt lehetett, szóval én mint "növényevő", már megint jól jártam :) A counsellorom, Susan, egy nagyon finom tofus salátát csinált, isteni öntettel. El fogom kérni a receptjét és közzéteszem a blogon! :) Milana beállt Mikulásnak, és ő húzott mindenkinek ajándékot. Nekem először az én saját ajándékomat húzta ki, de szóltam neki, így megkaptam az övét -egy pink blúzt. :) Az én sálamat az új dél-amerikai lány kapta meg, nagyon örült neki. Mindenki azt kérdezte tőlem, hogy hol vettem ezt a szép pihe-puha vastag kötött sálat 5 dollárért...(ha tudták volna, hogy csak 2,5 volt...de nem mertem elmondani nekik :) ) Elég későig maradtunk, sokat beszélgettünk Francescával, Milanaval, Zhelmaval, Lysannel, Lubával és az új svéd csajjal, Johannával. Johanna amúgy velünk volt egy szobában Washington DC-ben, most rematch-elt ide Brooklynba, mert az előző családja kilépett a programból. Micsoda véletlenek már megint! :) Meeting után fél 10 körül hazaestem...
Most csütörtök este van - egy héttel később - lassan írhatom a heti történéseket. Jövő héten szerdán teszem majd fel az újat, mert csütörtökön karácsony és jön VERA és ANDI!
Múlt szerdán nem dolgoztam sokáig, és elmentem az Atlantic Centerbe, azon belül is a Burlington Coat Factory-be téli kabátot venni. Mindig is fehéret szerettem volna, most megvettem :) London Fog a márka és természetesen féláron volt. Nem érdekel, ha hetente mosnom kell, 1 másodperc amíg berakom a mosógépbe és 3 amíg kiveszem majd átdobom a szárítóba. (amúgy már járkálok benne több mint 1 hete és még mindig hófehér :) ) Hazamentem és anyuka rögtön kérdezte, hogy mit vettem :) Felpróbáltam és azt mondta, hogy úgy nézek ki benne, mint egy síelő nyuszi a hegyen :) Nagyon szupi, meleg, mínusz 20 fokba kevés, de olyan időben ki sem megyek az utcára. :)
A szomszéd utcában, ahol Zsófi is lakik, egy blokkra tőlünk van egy ház, ami annyira durván ki van világítva, amilyet nem láttam. Mindenféle színű izzó, körbetekerték a kerítést, az összes/bokrot és fát a kertben, belülről az ablakokat, van egy kis kivilágított betlehem a verandán és valami felirat is a bejárati ajtó mellett. Viccesen néz ki, kíváncsi vagyok mennyi lehet a villanyszámlájuk :) Múltkor mutattam B-nek, a legkisebb host gyerekemnek, csak a kocsiból látta, de ezt mondta: "ők tényleg nagyon komolyan veszik a karácsonyt" :) Legközelebb képet is csinálok, ha bírja a fényképezőm ezt a nagy mennyiségű fény- és színáradatot. Ja, Zsófival kitaláltuk még talán 1 hónapja, hogy megnézzük a Saw VI-ot (Fűrész 6) a moziban. De előtte felelevenítésként megnéztük az első 5 részt, mert eléggé összemosódott a fejünkben, hogy mik történtek pontosan. Most fejeztük be az ötödiket, de a hatost meg már nem játszák az amcsi mozik....megőrülök :) Azt beszéltük, hogy hazaugrunk Magyaroszágra, ott biztos most megy. :)
Most egy kis angol. SURE (persze, természetesen, hogyne!, bizonyosan...stb.) Mindenki máshogy ejti :) A host családom ö-nek ejti a magánhangzót - ezért legtöbbször én is. Megkérdeztem Susan-t, az angol tanáromat, hogy hogyan kell, szerinte a magánhangzó ou (a két hang között van). Ma a host anyám azt mondta, hogy ő van hogy ö-nek, vagy hogy o-nak mondja. Mindegyik jó, bár ha o-nak ejted, akkor ugyanúgy kell mint a "shore" (part) szót. Akcentus függő, attól függ, honnan származol az országból. A britek hogy ejtik? És az ausztrálok? Skótok? Új-zélandiak? Válaszokat a kommentekbe írjátok (ha tudjátok), kíváncsi vagyok!
Szombaton délután átmentem Ifathhoz. Aznap Manhattanben leesett az első hó - és Washingtonban is természetesen, hiszen Dóri szülinapja volt! Boldog szülinapot utólag is! Én nem láttam a hóesést, de Évi felhívott és annyira boldog volt mint egy kisgyerek, aki először lát életében havat :) Ifath még nem volt otthon mikor érkeztem, a nagymami nyitott ajtót. Amíg vártam rá, egy divattörténeti lexikont olvastam! Nagyon jó! Fél óra késéssel befutott Ifath, és odaadtam neki a búcsúajándékomat. Scrapbook-os képeket egy fotóalbumban, amiket én csináltam. Nagyon tetszett neki, könnyes lett a szemünk. De fogunk még találkozni, ebben biztos vagyok - ő is jön Magyarországra és én is megyek Costa Ricára. Kettős érzései voltak, szíve szerint haza is menne és maradna is. Nagyon szeret itt élni és ha tehetné, akkor idehozná a családját, barátait és a barátját. Szerintem páran még így vagyunk ezzel. Itt van pár kép a 17-ből:
Este egy brooklyni bárba mentünk, ahol kb. 10-12-en gyűltünk össze. Utolsó közös fényképek, itt is kapott még ajándékokat Ifath. Én egy So Sunrise nevű koktélt ittam, ami ugyanaz mint a tequila sunrise csak vodkával. Fini volt! Zsófival ettünk közösen egy mexikói kaját...meg nem mondom, mi volt a neve..de nagyon finom volt! Nem maradtunk sokáig, mindenki fáradt volt, azt hiszem kettőre értem haza.
Vasárnap volt Mikulás, de itt nem jön 6-án, hanem Jézuska helyett ő szállítja a karácsonyi ajándékokat. (Nekem amúgy szimpibb az, hogy a Mikulás hoz karácsonykor ajándékot, amikor Jézus megszületését ünnepeljük.) Irigykedett is B., amikor mondtam neki. Manhattanbe mentem délelőtt a bryant parki karácsonyi vásárba, mert O-nak akartam nézi plüssfigurás zoknit, persze nem volt. Sebaj, addig is bementem az összes üzletbe, aztán képeslapokat vásároltam a Times Square-en. Csak a jó gyerekek kapnak belőle, mint mindig..remélem hamarosan hazaérnek a lapjaim :) Évivel is összefutottam egy fél órácskára, vett nekem egy mini Európa térképet, ami szép színes. Ez azért jó, mert én mindig megmutatom mindenkinek (aki nem tudja), hogy hol van Magyarország. A legtöbben tudják, hogy kelet-közép -Európa, de nem tudják hogy pontosan hol van. Én ezért nem haragszom, mert hány magyar ember tudná belőni pl Nicaraguát egy vaktérképen. Aki szereti a földrajzot mint én, az igen, de sokan azon is elgondolkoznának, hogy melyik kontinensre tegyék. Pedig Nicaragua másfélszer nagyobb mint Magyarország. Na mindegy. Engem nem zavar, ha valaki hirtelen összekeveri Bukarestet Budapesttel, max jót nevetünk a végén miután kijavítottam. Persze, ha valaki a kontinensekkel és óceánokkal sincs tisztában, ott már nagyobb bajok vannak :) Apropó! Itt a suliban azt tanulják, hogy 4 óceán van, mert ők az északi tengerek összeségét Arctic ocean-nak hívják. Végülis van benne valami, mi még csak 3-at tanultunk.
Délután 3.45-re mentem vissza Brooklynba, ahol Lysann-nel taliztam (német au pair), majd Michaelaval is összefutottunk, aki hozta a 10 éves host kislányát (aki egy angyal). Miért is taliztunk? Mentünk a host fiam koncertjére! Van egy rock bandájuk, ők írják a dalokat és a szöveget is, heti egyszer próbálnak, plusz J. még gitár különórákat is vesz. A banda neve Maple Street, mert régebben az összes tag ebben az utcában lakott - ma már nem. Az énekes, M., annak a házaspárnak a fia, akiknek a virágait öntöztem a nyáron 3 hétig (100 dolcsiért :) ). Az ő anyja olasz. Egy tök jó bárban volt a koncert, egy kis színpadon. Egész nap fellépések voltak itt, ők 4-kor következtek. Megérkeztünk a csajokkal, rögtön kiszúrtam a host családom a közönségben, ott voltak a szomszédaink, csomó ismerős :) A színpad előtt 13 éves tinilányok tömörültek, akik alig várták, hogy elkezdődjön a koncert :) Ők mind a host fiam és a többi srác évfolyamából voltak. Nem volt rossz, de azért még kell gyakorolniuk. Kár hogy M. annyira ideges volt, hogy mind a 10 ujján lerágta a körmét a koncert alatt, ha épp nem énekelt :) Minden szám végén örjöngtek és sikítoztak a kiscsajok :) Csináltam egy videot, bár ennél sokkal jobb számaik voltak, a fényképezőm aksija lemerült. A host fiam gitározik, a jobb szélen áll kockás ingben és legtöbbször az énekes takarja el :)
Ennyi történt múlt héten. Ja, és Gabyval is beszéltem, aki most itt van Cincinnatiban 1 hónapig, aztán hazamegy, majd visszajön 1 hónapra megint és meglátogat :) Jól érzi magát nagyon, szuper munkahelye van!
Lassan ennek a hétnek is vége van...hó nincs, de este mínuszok igen. A szobámat fűti egy kis elektromos radiátor. Kicsi, de annál nagyobb meleget ad :) És ugye az ablakokon sem jön be a hideg, mert nincsenek :)
További szép hetet mindenkinek, öltözzetek fel jól :)
Sziasztok! Elég hosszú bejegyzés lett, 2 napig írtam és szerkesztettem. Témakörökre osztottam, úgyhogy mindenki elolvashatja azt, ami érdekli..de azt is, ami nem :) A bejegyzés végén van egy video. Jó szórakozást!
Irány Washington DC Pénteken reggel 6.30-kor keltem, 1 óra alatt elkészülődtem, reggeliztem, bepakoltam a cuccaimat a bőröndbe és irány a főváros! Nem tudtam pontosan, hogy aznap hogyan járnak a metrók, mert előző nap Hálaadás volt, úgyhogy rászámoltam egy órát, amíg Manhattanben a HeraldSquare-re érek. Végül fél óra alatt megérkeztem. I love Q train! Felértem a felszínre a kis gurulós bőröndömmel és látom hogy mindenki Victoria’s Secret, H & M, Forever 21 és Old Navy szatyrokkal rohangál. BlackFriday volt, a hatalmas leárazások napja. Mivel volt még cirka 1 órám a busz indulásáig, bevetettem magam az H&M-be :) Nem volt akkora tömeg, mint amire számítottam, és sikerült beszereznem 2 darab pihe-puha sálat összesen 5 dollárért és egy lila garbós, combközépig érő pulcsit 10-ért. Nem próbáltam meg, de jó lett a méret. Utazás a fővárosba A buszhoz már a nagy zacskóval, a bőrönddel és a válltáskámmal mentem. De nem én voltam az egyetlen, aki plusz szatyrokkal jött :) Felszálltam a buszra, elég sokan voltak már fent, mellém egy német lány ült, akit nem nagyon ismertem. (Az összes ismerős már valaki mellett ült.) Azt hiszem Anja volt a neve, nem szólt egy szót sem az út alatt, hallgatta az Ipod-ját – én meg csacsogtam a többiekkel. Körbeadtam egy papírt azzal a szöveggel, hogy februárban készülők nyaralni, Mexico lenne a cél, akit érdekel, az írja fel magát a lap hátuljára. Hamar visszaért a papír és 2 név is volt rajta, nagyon boldog voltam! Egy svéd lány, Monique, és egy német, Sarah, írta fel az email címét és telefonszámát. Később aztán beszéltem velük, a svéd csaj szerintem nem tud jönni, de a német igen. Persze még nem 100%, de elég nagy esély van rá! Hát mostmár kíváncsi vagyok, hogy mi lesz…a héten el kellene döntenie. Addig nem is akarom nézegetni a mexikós oldalakat. Az út 4 órás volt, kétszer megálltunk. A túra vezetője, Jane, ugyanaz volt, aki a Niagara túrára is jött velünk. Az ő utazási irodája áll kapcsolatban a BMCC-vel és ő szervezi a túrákat. (Akit érdekel: http://www.culturalhiways.com/) 55 éves körüli lehet, régebben counsellor volt és 6 évig volt aupaire is – ennek ellenére nagyon jófej :) Bemutatta a buszsofőrt, Bob-ot, aki Donald kacsa hangon tud beszélni :) Kaptunk egy borítékot, tele minden fontos információval – éttermek, metrovonalak, szórakozóhelyek..stb. 3 óra körül értünk a fővárosba, első utunk az ArlingtonNationalCemetery-be vezetett. ArlingtonNationalCemetery Az Arlington Nemzeti Temető Virginia államban van, Washington DC-től a Potomac folyó választja el. Az amerikai polgárháború alatt hozták létre ezt a temetőt, ahol több mint 300 ezer katona és hozzátartozóik vannak eltemetve. 70 részre osztották fel a területet, a 60-asban például az Irakban és Afganisztánban elhunyt katonák vannak nyugalomra helyezve, míg a 21-esben a különböző háborúk alatt áldozatul esett nővérek. Egy óránk volt körbesétálni, úgyhogy nem tudtuk megnézni az egészet. A sírkövek 99%-a ugyanakkora méretű és fehér színű.
Jane, a túravezetőnk elvitt minket először a „TomboftheUnknownSoldier”-hez (egy ismeretlen katona sírköve). Egy domb tetején áll, ahonnan csodaszép kilátás nyílik Washingtonra. Először csak 1 katonát temettek ide, de aztán még 3 másik is ide került, ezért a név megváltozott „TombofUnknowns”-ra. A katonák akik itt vannak, 4 különböző háborúban estek el: 1. világháború, 2. világháború, koreai háború és vietnámi háború. E mögött található egy amfiteátrum, ahol különböző megemlékezéseket szoktak tartani. Az idő hol napos, hol felhős volt, a szél nagyon fújt és 5 fok körül lehetett a hőmérséklet..mindenki vacogott. Elsétáltunk 2 sírkőhöz, ahol olyan űrhajósoknak állítottak emléket, akiknek az űrhajója felrobbant még a földet érés előtt… Az egyik ilyen űrhajós emléket az 1986-os „SpaceShuttleChallenger”-nek állították, a másikat a 2003-as „SpaceShuttleColumbia”-nak. A sétánk utolsó állomása az 1963-ban elhunyt John F. Kennedy és családja sírjánál volt. Egy örökláng van a sírkő mellett. Innen is gyönyörű panoráma nyílik a városra.
Szállás 5 óra környékén megérkeztünk a szállásunkra, ami szintén Arlingtonban volt, a Hiltonban.
Ez már önmagában is jó, de ami még plusz pontot ért, hogy metro és buszmegálló van a hotel mellett, illetve egy bevásárlóközpont. A bevásárlóközpontba a hotelen keresztül vezet át egy fedett híd. Tökéletes hely aupaireknek. Ki sem kell lépni a hotel ajtaján ahhoz, hogy shoppingolj! :) Volt egy kis időnk a 1,5 órás éjszakai busztúráig, úgyhogy megnéztünk a boltokat…elég ha annyit mondok, hogy nem tértünk vissza üres kézzel. Ami rögtön feltűnt, hogy a Starbucks-ban olcsóbb minden mint New Yorkban. Ez nem fair! :) Most van a Starbucks-nak pár ünnepi itala, az egyik a kedvencem lett: CaramelBruleéLatte…isteni! (Megnéztem most interneten, hogy mi az a brulée..azt jelenti franciául hogy égetett) Én két brooklyni német csajjal voltam együtt, akiket már ismertem: Lysann és Birte, valamint egy Johanna nevű svéd lánnyal – ő is rendi volt. Tudtátok, hogy TigerWoods (a világ elsőszámúgolfosa) felesége egy egykori svéd aupair? :) Találtunk egy szuper pékséget is a plázában, itt ettük szombaton és vasárnap is a reggelinket. Volt olyan sajtos bagett, mint a magyar Intersparban, el sem hittem :) JeffersonMemorial & WhiteHouseby night Az éjszakai buszos túra 8-kor indult a hotelből. Ez is benne volt az árban. Most már az eddiginél is jobban felöltöztünk, kiderült utólag, hogy aznap éjjel mínusz 2 Celsius fok volt. Én meg azt hittem, hogy Washingtonban tuti jobb idő lesz, mint New Yorkban. Hát ez nem jött be – ilyen hideg amióta itt vagyok, még nem volt. Felültem a buszra, és találkoztam egy magyar lánnyal, Gabival. 1 hónapja érkezett, New Jerseyben lakik és ő is ír blogot. Sokat beszélgettünk, őt is érdekli Mexikó! Juhuu! Először az 1943-ban épült JeffersonMemorialhoz mentünk, amit az Egyesült államok 3. elnökének, ThomasJefferson-nak a tiszteletére építettek. Nekem nagyon tetszett az épület, neoklasszikus stílusban épült.
Az épület közepén Jefferson majdnem 6 méteres bronz szobra áll, a falon pedig különböző idézetek vannak - az egyik a függetlenségi nyilatkozatból. Fényképezgettünk, nézelődtünk és siettünk vissza a buszra. A túra másik állomása a Fehér Ház volt, a mindenkori elnök lakó- és munkahelye. Ami egy kis érdekesség, hogy a 20 dolláros hátulján a Fehér Ház képe van. Úgy tudjuk,hogy Obama otthon volt aznap este a családjával – persze nem láttuk őket. Égetek a lámpák több szobában is, de nem nagyon láttunk be, mert a kerítéstől elég messze van a ház. Nem nagy, de bőven elég a 4 tagú családnak és az irodáknak. 8 évig építették, 1800. november 1-én fejezték be és JohnAdams, akkori elnök, költözhetett be először. Itt is csináltunk pár éjszakai fotót, és buszoztunk is haza.
Washington DC Szombat reggel 9-kor újult erővel indultunk Washington DC-be. Mielőtt elmesélném, hogy mi mindent láttunk, egy kicsit írok a város történetéről. Washington D.C. a nevét az ország első elnökéről, George Washingtonról és Amerika felfedezőjéről, Kolombuszról kapta. (DC = DistrictofColumbia) Az 1790. július 16-án alapított Columbia kerület az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya által definiált szövetségi kerület. Nem tartozik egyik államhoz sem, és nem egy állam. Kakukktojás. A szövetségi főváros létrehozásáról az Alkotmány rendelkezett, amely szerint egy bizonyos államok területéből kivágott, 100 négyzetmérföldnél nem nagyobb területű kerület legyen az Egyesült Államok kormányának székhelye. Az új „szövetségi várost” a Potomac folyó északi partján építették fel. A városon belülre került két korábbi község: Alexandria és Georgetown. Washington DC terve jórészt PierreCharles L’Enfant francia születésű építész, mérnök és várostervező munkája, de végül a McMillan-tervet véglegesítették 1901-ben. A terv alapján újraformálták a Capitolium és a Mall látképét, új szövetségi épületeket és emlekműveket emeltek, eltüntették a nyomornegyedeket és az egész városra kiterjedő parkrendszert alakítottak ki. Nekem nagyon tetszik az elrendezése a városnak, főleg a sok füves terület. Több mint 500 ezren laknak itt, de szinte csak turistákat láttam az utcán. Hol vannak az emberek?
MarineCorpsWarMemorial A busz először a még Arlingtonban található, 1954-ben átadott, MarineCorpsWarMemorial-nál állt meg. Az Egyesült Államok Tengerőrségének emlékére építették, akik 1775-ben haltak hősi halált az országuk megvédése közben.
Lincoln Memorial Átkeltünk az egyik hídon a Potomac folyó felett, ami Virginia államot és Washington DC-t köti össze. A híd túloldalán már láttuk a Lincoln Memorial-t, amit az Egyesült Államok 16. elnökéről Abraham Lincolnról neveztek el.
1922-ben fejezték be az építését. Az épület téglalap alakú és 36 darab 10 méter magas dór oszlop tartja. Az épület beljesében Lincoln szobra áll, egy széken ül és fölötte a falon van egy felirat. 1963-ban az afro-amerikai származású Martin Luther King, Jr. polgárjogi harcos és politikai aktivista tartott itt egy beszédet többek között a rasszizmus és diszkrimináció ellen.
1964-ben ő volt a legfiatalabb férfi, aki elnyerte a Nobel-békedíjat. Az egyik lépcső kövén ott áll az „I have a dream” (Van egy álmom), Martin Luther King, Jr. neve és a dátum. Itt van néhány híres idézet, amit a beszéde végén mondott: - I have a dreamthatonedaythisnationwillriseupandlive out thetruemeaningofitscreed: "We hold thesetruthsto be self-evident, thatallmenarecreatedequal." - Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.” (az utolsó mondat a FüggetlenségiNyiltakozatban szerepel) - I have a dreamthatonedayontheredhillsof Georgia, thesonsofformerslavesandthesonsofformerslaveownerswill be abletositdowntogetheratthetableofbrotherhood. - Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé. - I have a dreamthatmyfourlittlechildrenwillonedaylivein a nationwheretheywillnot be judgedbythecoloroftheirskinbutbythecontentoftheircharacter. - Van egy álmom: négy kicsi gyermekem egy napon olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján fogják megítélni őket. - I have a dreamtoday! I have a dreamthatoneday, downin Alabama, withitsviciousracists, withitsgovernorhavinghislipsdrippingwiththewordsof "interposition" and "nullification" -- onedayrighttherein Alabama littleblackboysandblackgirlswill be abletojoinhandswithlittlewhiteboysandwhitegirls as sistersandbrothers. - Van egy álmom a mai napon! Van egy álmom: hogy egy napon Alabama államban, ahol a kormányzó ma szünet nélkül csak a beavatkozásról és a hatálytalanításról beszél, megváltozik a helyzet, de úgy, hogy fekete kisfiúk és fekete kislányok testvérként, kézen fogva járhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal. Vietnam VeteransMemorial Nem messze a Lincoln Memorial-tól a vietnámi háború alatt elesett amerikai katonák emlékre állítottak egy emlékművet – ami egy hatalmas L alakú fekete gránit fal, tele az elhunytak neveivel.
A fal mellett van két szobor, az egyik 3 katonát ábrázol (egy fehér, egy afro-amerikai és egy latin-amerikait). Olyan mintha ők néznék a falat, az elvesztett társaik neveit. A másik emlékmű a vietnámi háborúban szolgált nők tiszteletére építették, akik többségében nővérek voltak. NationalWorldWar II Memorial Felültünk a buszra, és elindultunk a következő emlékműhöz. Washington DC-ben rengeteg emlékmű van, egy négyzetkilométeren talán ebben a városban van a legtöbb. :) A NationalWorldWar II Memorial-hoz mentünk, ami a második világháborúban elhunyt katonák és civilek emlékére épült. Egy hatalmas szökőkút köré 56 darab oszlopot állítottak, az államok neveivel, 2004-ben adták át. A város tökéletes tervezésének köszönhetően, innen nagyon szépen lehetett látni a Lincoln Memorialt, a Washington Monument-et és a Capitolium-ot is. Sajnos a hideg idő miatt a Lincoln Memorial és a világháborús emlékmű közötti hosszú „medencét” leeresztették, pedig itt nagyon szépen visszatükröződnek az épületek. Washington Monument Az USA egyik szimbóluma ez a homokszínű 169 méteres obeliszk, mely George Washingtonnak állít emléket. Nem mentünk közel egészen a lábához, messziről csináltunk fotókat. Nekem olyan mint egy nagy ceruza, de tetszik :) United States Capitol Vagyis a Kapitólium. Szerintem ez a legszebb, engem egy nagy tejszínhabos esküvői tortára emlékeztet :) Itt üléseznek a politikus és hozzák meg a törvényeket. Nem mentünk be sajnos, mert nem volt időnk, de legközelebb ha megyek, mindenképpen benézek.Múzeumok Megnéztük a Fehér Házat mégeszer, most már napfényben, aztán a buszos/idegenvezetős túra után szabadprogram volt, úgyhogy ellátogattunk 2 múzeumba is. Az összes múzeum, tudomásom szerint, ingyenes Washington DC-ben, és elég sok van egy helyen, nem kell sokat sétálni. Mi az Air and Space és a Museum of the American Indian-t néztük meg. Ennyire futotta az időnkből. Ebédre igazi indián ételt ettünk, finom volt nagyon, de drága. Egyszer ki kellett próbálni.
Szórakozás
Szombaton este elindultunk 7-en Georgetown-ba bulizni. Christina (osztrák), Shiri (izraeli), Yael (izreali), Sophie (thaiföldi), Simone (dél-afrikai), Sandra (német) és én. Először egy bárba akartunk beülni vacsizni, mert már 9-re ott voltunk. Be is mentünk az egyikbe és mondta a pincér, hogyha nincs nálunk az útevél, akkor nem ihatunk alkoholt. Nem értettük az egészet, hiszen még soha nem volt ebből probléma és az orientáción is azt mondták, hogy az útlevelet soha ne hordjuk magunknál, mert nem fogják kérni. Ha elveszítjük, akkor gáz van. Azt mondta a pincér, hogy sorry, de itt DC-ben szigorúbbak a szabályok. Hát, jó, továbbmentünk egy sarokkal és beültünk oda - itt már nem kértek útlevelet...érdekes. Éjfélig voltunk itt, ettünk, borozgattunk, koktéloztunk, majd átmentünk egy clubba bulizni, ami nagyon jó volt!!! :) Taxit hívtunk és csak 10 dollár volt összesen, elosztottuk - majdnem hogy olcsóbb volt, mintha busszal mentünk volna. 3-ra hazaértünk, alvás 10-ig.
Good bye Washington DC
Hazafelé úton még gyorsan megnéztük a Pentagon épületét. Nem nagy szám, de jó volt, hogy láttuk. Hatalmas forgalom volt az autópályákon, mindenki ment haza vasárnap a Hálaadás után. Ezt belekalkulálta Jane, a túravezetőnk, 2 filmet is megnéztünk a buszon, és 7 óra(!!!) alatt értünk New Yorkba. Mire hazaértem, a host családom is itthon volt. Washington DC egyedülálló az országban, de talán a világon is. Nem tudom, hogy van-e ehhez hasonló főváros, amit ennyire alaposan megterveztek. A tanárunk mondta, hogy minél többet tudsz Washington DC történelméről, annál kisebbnek érzed benne magad. Én ezt akkor éreztem, amikor Martin Luther King, Jr. beszédének helyét jelölő követ néztem. Mindenképpen vissza fogok még jönni ide, mert nem láttam mindent. Washington DC-re is azt mondanám, mint amit New Yorkra mondanak: Ez a város nem olyan mint Amerika többi része, de Amerika nem lenne Amerika enélkül a város nélkül. Bár New York és Washington DC totál ellentétei egymásnak, mert teljesen mások, mindkettő hangulata magával ragadó és éppen ezért szeretjük őket!
Péntekkel fejeztem be az előző bejegyzést. Végül elmentünk este egy bárba - ugyanabba, ahol Halloweenkor is voltunk - mozzarella sticks-ek és pár pohár ital kíséretében elbúcsúztunk Bertramtól. Azóta már tudom, hogy épségben hazaérkezett. De nem maradok itt Amerikában a magyar barátaim nélkül, ugyanis Gaby most vasárnap repül az USA-ba :) Nem itt lesz New Yorkban, de meg fog látogatni egy hétvégére majd. Nagyon örülök neki! Karácsonykor pedig jön Vera és Andi! Helgától kaptam egy nagyon szép képeslapot Prágából! Mégegyszer köszi!
Szombaton volt az utolsó TOEFL Preparation órám. Én voltam csak ott 10-re, amikor az óra kezdődött, mindenki késett. Azt tudtuk, hogy páran nem is fognak tudni jönni, de azért meglepődtem :) Susan azt mondta, hogy amíg nincs itt senki, addig válasszam én ki, hogy miről tanuljunk. A kiejtés gyakorlását mondtam neki. Azt mondta, hogy szerinte nekem jó a kiejtésem. Persze mindenkién lehet csiszolni még, hiszen nem ez az anyanyelvünk. Úgy vettem észre, hogy a magyarokat elég jól értik az amerikaiak beszéd közben, a mi akcentusunk más mint a többi nyelvé. Pl. spanyol anyanyelvűek általában lehagyják a szavak végét és mindenkinél van valami probléma. Én most az "a" hangot szerettem volna gyakorolni. Egy példa: THEN és THAN. Szerintem az angolt beszélő magyarok többsége ugyanúgy ejti mindkét esetben a magánhangzót, E. Pedig ez nem így van (a "TH" hangról meg már nem is beszélek, amit ugye nem D-nek mondasz itt, hanem a nyelvet a két fogsor közé kell rakni, de csak egy picit :) ). A THEN-nél tényleg "e"-t kell ejteni, a THAN-nél pedig egy nyitottabb "e" hangot ami az E, A és Á között van valahol :) és ez ugyanígy van az összes ilyen szónál ahol A van és magyarul E-nek ejtenénk (can, and, dad..stb) Ez onnan indult, hogy B-vel gyakoroltam a "salary" (fizetés) és "celery" (zeller) közötti különbséget :) Nem mindegy. Közben aztán beszállingóztak a többiek, de így sem voltunk sokan. Én nem is bántam. Susan sztorizgatott is, mindenki szereti hallgatni a történeteit és azt ahogy beszél. Óra után csináltunk egy csoportképet, de egy valaki nincs rajta. A másik kép pedig a suli folyosóján készült. Nem ronda :)
Az asztalon a táskám, a reggelim és a tejeskávém van. Itt szoktam reggelizni óra előtt. Az óra végén rendeltem Susan-től egy relaxációs CD-t, amit azóta meg is kaptam postán, nagyon jó! Ő beszél alatta, lefekvés előtt hallgatom meg. Magas vérnyomású, stresszes au paireknek hatványozottan ajánlott :) Amúgy meg mindenkinek. Óra után elindultam, hogy keresek szürke táskát magamnak. Perszen me találtam semmi jót. Ezután hazamentem, mert estére meghívott Michaela, a szlovák au pair bulizni és aludtam egy picit. Még a buli előtt átmentem Zsófihoz egy picit, elmesélte, hogy lesz egy háziállata a családnak: 100 lábú hernyó..már nem tudom az angol nevét :) Olvassátok az ő blogját is és megtudjátok. Azóta kiderült, hogy 3 is jött a kukacból - postán :) A buliba 11-re kellett menni, velem volt Francesca és Évi is. Lényeg a lényeg, hogy majdnem 1 órát vártunk a bejutásra, már megfagytunk, meguntuk és felmentünk Éviék lakásába - amit most láttam először, pedig már sokat mesélt róla. Au pairként persze minden lakás elmegy, mert tudod, hogy nem ez a te igazi otthonod és csak egy ideig leszel itt, de én nem tudnék itt így lakni mint ők. Évi mondta is, hogy a gyerekek is jobban szeretik a long islandi nyaralójukat, mint a manhattani lakást. Egy hatalmas stúdió van az alsó szinten, ahova a felső szintről nyílnak az ablakok. Mondjuk nem sokat vannak itt, az biztos, ők is késő estig dolgoznak. 3-ra értem haza éjjel. Vasárnap volt a Washington DC kurzus utolsó órája, a Metropolitan Museum-ba mentünk. De kiderült, hogy semmi köze nem lesz Washingtonnak az egészhez. Kaptunk kb. 15 oldalt, amit ki kellett tölteni egy amerikai fotós kiállításának nézegetése közben. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem bugyuta és unalmas kérdések vannak. Pl verset kellett írni az egyik képhez, meg volt amelyiket le kellett rajzolni. Mi van??? Én nem versíró meg rajzkurzusra jelentkeztem. A városról akartam többet megtudni. Mindegy, elszórakoztunk a német csajokkal. 4 után hazamentem, este átjött Zsófi és filmeztünk. (Fűrész sorozat)
Nem emlékszem pontosan, hogy mi volt hétfőn és kedden. Szerdán, vagyis tegnap, reggel elvittem B-t suliba, utána felvettem a kisördögömet, O-t egy régi osztálytársának a házában, mert előző nap ottalvós szülinapi bulit csinált. Rögtön azzal fogadott, hogy mi a francot csinálok itt, túl korán jöttem. Persze nem akart suliba menni. Mondtam neki, hogy sajnálom, anyád azt mondta, hogy 9-kor kell felvennem téged. Szerencsére ott volt a házigazda anyukája, és ő is megkérte O-t, hogyha anyuka azt mondta, hogy mennie kell, akkor menjen. Direkt lassabban vezettem, mint szoktam, hogy később érjen be a suliba. Kiszállt és kért egy kis pénzt tízóraira. Akkor már kedves hangja volt - ha pénzt kér, akkor mindig ilyen. Hazamentem, kitakarítottam a nappalit, mert estére áthívtam pár au pairt vacsira. A host familym köztudottan hatalmas kupiban él. Anyuka korábban hazajött, azt mondta, hogy még soha nem látta ilyennek a nappalit és az házat. Mondtam neki, hogy össz-vissz 1,5 óra volt, pakolással, törölgetéssel és porszívóval együtt, közben még mostam is. Délután ő vette fel a lányokat. A fiúnak nem volt suli, ő moziba ment a Twilight új részét megnézni. Hát nem volt elájulva tőle, de kérdeztem és már az első sem tetszett neki annyira. Akkor minek nézte meg a másodikat? :) Nekem sem tetszett az első, ezért nem költök pénzt a másodikra. Felvettem őt a film után, hazamentünk. 4.30-kor az egész család beült a régi kocsiba (az újban csak 5 ülés van) velem együtt és irány a LaGuardia reptér - a család Észak-Karolina államba utazott a Hálaadásra apuka rokonaihoz. Odafelé apuka vezetett, visszafelé én. Én előzetesen a Google Maps-en lecsekkoltam hogy merre kell menni, felírtam egy papírfecnire és próbáltam memorizálni az útvonalat. A család félt, hogy el fogok tévedni, mert odafelé más úton mentünk, amúgy is sötét volt, esett az eső, no GPS. Mondtam, hogy engem nem kell félteni :) Megtaláltam az első autópályát rögtön, tök örültem, utána 10 perc múlva a másodikat is. Itt egy tábla fogadott: 45 miles/hour a sebességhatár. Láttam előtte a kígyózó sort, a pici piros pontok a végtelenségig értek, úgyhogy nevettem a 45 mérfödön, mert az 5-öt sem léptem át. :) Így volt 1 óra 20 perc amíg hazaértem. Nagyon unalmas volt....... Vittem fényképezőt magammal, hogy lefényképezzem távolról Manhattant, de esős és párás idő volt, nem lehetett látni. Szerencsére megtaláltam a hazafelé utat, pedig még tényleg sosem jártam errefelé. Hazaértem, és rögtön hívtam Zsófit és Dórit, hogy jöhetnek ha akarnak. A többi au pairnek azt írtam, hogy 8.30-ra jöjjenek. Dóri hozott répatortát, amit eredetileg Évinek sütött, de ő nem jött, így mi ettük meg. Megfőztem a kedvenc ételemet, ami egy mascarpone-s tejszínes brokkolis tészta. Nem volt mascarpone a boltban, így ricottát, tejszínt és krémsajtot kevertem össze. Csináltam hozzá sushit, sütöttem lasagnat is, vágtam fel mozzarella szeleteket paradicsommal és raktam ki sárgadinnye szeleteket. Lassan megérkeztek a többiek: Laura, Eva, Milana és egy magyar lány, Zsuzsi. Találjátok ki, hogy hol lakik? Tatabányán, ahol én is :) Én már nem csodálkozom ilyeneken. Nagyon aranyos, tök jó hogy megismertük. Ő Long Island-en lakik egy magyar családnál, úgyhogy csak hétvégenként tudunk majd összefutni. Mindenki azt mondta, hogy ízlett a tejszínes/ricottás..stb tésztám, nem is maradt sok szósz. Dóri répatortája is fini volt, nagyon pihe puhi volt belülről (nincs répaíze). Utána Eva és Milana hazamentek, mert másnap dolgoztak, Laura és a magyar csajok itt maradtak. Mivel senki nem hozott DVD-t, kerestünk egyet...Garden State - ezt kezdtük el nézni egy kis vörösbor kíséretében. Úgy emlékszem, mindenki bealudt rajta :) Én arra keltem, hogy Laura öltözködik és megy haza, de akkor már elmúlt éjfél. Lekapcsoltuk a filmet, nem is tudom pontosan hány óra volt...de fél 4-kor feküdtem le aludni. Addig pakolásztunk, beszélgettünk. Most csütörtök van, boldog Hálaadást mindenkinek aki ünnepli. A történet: 1620. december 21-én ért partot a híres Mayflower Plymouthnál, fedélzetén több mint száz utassal: az első amerikai telepesekkel, akik vallási menekültként érkeztek az Újvilágba. Az első tél kegyetlen volt: a telepeseknek nem volt elég élelmük, rendes házaik, szervezetük nem ismerte a helyi betegségeket, így aki nem az éhség, vagy a hideg miatt halt meg, azt a tüdőbaj, vagy a skorbut vitte el. Ezekben a nehéz időkben a Wampanoag indiánok segítettek nekik: megtanították őket a kukoricatermesztésre, a juharszirup kinyerésére, és halászatra-vadászatra. A tavaszt a telepesek kevesebb, mint fele érte meg, ők azonban egész nyáron keményen dolgoztak, s ősszel a termés bőséges volt. A vezetőjük, William Bradford ezért ünnepet rendezett, amelyre az indiánokat is meghívták, és amellyel hálát adtak Istennek az új életükért. A lakomán a helyi és a magukkal hozott angol étkezési szokásokat vegyítették: vadpulykát ettek kukoricakenyérrel, vörös áfonyával. Nemcsak az Egyesült Államokban tarják meg a hálaadás napját: Kanadában október második hétfőjén ünneplik. Ez az egyik legfontosabb ünnep itt az USA-ban, ilyenkor összegyűlik az egész család és a közeli barátok, hazautaznak a felnőtt gyerekek is a szüleikhez, hogy együtt ünnepeljenek. A nap fénypontja természetesen a vacsora, ahol a főszerepben a pulyka van mindenféle töltelékkel. Holnap: Black Friday. A magyarok talán csak úgyis ismerik ezt a napot, hogy ekkor szoktak valaki mindig halálra taposni Amerikában a boltokban. Igen. A Black Friday, vagyis fekete péntek, a hálaadást követő péntek elnevezése az USA-ban, ami itt a hagyományos karácsonyi bevásárlási szezon kezdete. Sok bolt már hajnalban kinyit és sok elvetemült - és szerintem nem normális - ember a boltok előtt letáboroz már éjfél körül és várja a nyitást (hogy aztán összetapossák egymást és 50 dolcsiért olcsóbban megvegyék a fényképezőgépet vagy bármi mást. A fekete péntek kifejezés arra utal, hogy a kereskedők ekkor kezdenek a pirosból (a veszteség színe a könyvelésben) átmenni a feketébe (vagyis nyereséget termelni). A mai programom: semmitnemcsinálás, beszélgetés a barátokkal MSN-en, blogírás, emailek, pihenés. Ilyen napom már nagyon rég volt..talán nyár elején. De mindig megyek valahova..kell egy kis pihi. Holnap korán kelek, megyek Washington DC-be. Az időjárás előrejelzés szerint pénteken reggel lesz eső (az nem baj, mert buszon leszek), szombaton és vasárnap napsütés felhőkkel, 10-15 fok körül. Jó lenne. Most jutott eszembe, hogy Zsuzsit meg sem kérdeztem a februári nyaralásról, hátha tudna velem jönni. A francia lány nem tud, mert a családja meggondolta magát. Úgyhogy ha az égből nem küldenek valakit, vagy Zsuzsi nem jön velem, akkor nem megyek Mexikóba, hanem valahova máshova. Ja, azt kihagytam, hogy anyuka nekem adta az 1 hete vásárolt fehér bőrkabátját, mert rájött, hogy neki túl fiatalos, rajtam viszont tetszik neki :) 45 dolcsiért vette akciósan. Nagyon örültem neki! Mondta, hogy lehet hogy azért majd kölcsönkéri néha :) Szép hetet Mindenkinek!
A fal mellett van két szobor, az egyik 3 katonát ábrázol (egy fehér, egy 
