Betegségek, rendőrök, mozi, goodbye party

Sziasztok!

Jó kis hetem volt, azt leszámítva, hogy egy kicsit fájt a torkom és folyott az orrom, de az otthonról hozott Strepsils és Neocitrán megtette hatását - ma már semmi bajom :) Apuka is megfázott, de ő köhög is, hiába szedi ezeket az amcsi gyógyszereket, semmi változás azóta sem. Viszont az én kis magyar házipatikámból nem adok neki, az tuti :)

Azt már a múlt héten is írtam, hogy Zsófi itt lakik tőlem 1 percre, a másik utcában, de ugyanabban a "block"-ban. Kedden átmentem hozzá 10 körül, megnéztem a házukat, ami szinte majdnem ugyanolyan elrendezésű mint a miénk, a szobája neki is a basementben (alagsor) van. 11 körül hívott J., hogy menjek érte a suliba, mert valami baja van. Nem értettem, hogy mi, de gondoltam, hogy valamilyen betegség. Zsófi is behuppant a kocsiba, ott voltunk 10 perc alatt, J. már a suli előtt várt. Beült a kocsiba, kérdeztem tőle, hogy pontosan mi a baja és azt mondta, hogy: "I have lice". Eddig nem tudtam, hogy mi ez, de kiderült, hogy lice=fejtetü/hajtetü. Felhívta anyukát, aki mondta neki, hogy menjünk el egy gyógyszertárba és vegyünk tetüírtót. :) A Flatbush Avenue-n levő gyógyszertár volt a legközelebb, nem volt semmi parkolóhely, úgyhogy kiraktam a vészvillogót és "double parking"-oltam (az út mellett parkoló többi kocsi mellé álltam). Mindig ezt szoktam csinálni amikor pl. felveszem B-t a suliban vagy viszem táncórára. J. megkért, hogy menjek be vele - nem tudom miért, mert végül ő kért segítséget az eladóktól is, én semmit nem csináltam - Zsófi a kocsiban maradt, mondtam neki, ha bármi gáz van akkor hívjon. 4 perc múlva Zsófi hív, hogy valaki ki akar állni a kocsijával és menjek gyorsan. Ott voltam rögtön, de a szélvédőn már egy szép piros papír lebegett....és egy rendőr nő írogatott valamit. Zsófi mondta, hogy mostmár késő, a büntetést megkaptuk, pedig beszélt a rendőrrel, de elég bunkó volt. Aki ki akart mellőlünk állni, őt viszont annyira nem érdekelte, hogy még fél percet kell ülnie a kocsiban, jófej volt. Lényeg a lényeg: 115 dolcsira büntettek meg. J. jött 2 perc múlva, hazamentünk. Megkért, hogy miután bedörzsölte a fejét a tetüírtó oldattal, fésüljem át és bogarásszam ki az állatkákat :) Kb 8 db kis fehér pöttyöt találtam (ami szerintem korpa volt, nem tetü). Közben hív anyuka, hogy O. rosszul érzi magát a suliban, fáj a hasa, és érte kellene menni. Mondtam, hogy oké, csak befejezem J. fejét és már indulok is. Hozzátettem azt is, hogy büntetést kaptam és nagyon sajnálom. 1 körül már indultam is O. sulijába, felmentem érte, látom, hogy a barátnője K. is ott ül, ő is "rosszul van" - kicsit sem feltűnő, de nem baj :) Ki az aki még nem csinált ilyet?! :) Mentünk az autóhoz, látom jön K. anyja, megvártuk őket, mert metróval mentek volna haza és mondtam, hogy kidobom őket a házuk előtt. 2-re értem haza O-val, megsétáltattam a kutyusokat, aztán mentem B-ért. Neki tánc volt 4.30-5.30ig és felhívtam Leila-t, hogy nem mehetnék-e át hozzá ebben az egy órában, mondta hogy igen! Végre talizhattam a host gyerekével, Tyler-rel, már sokat mesélt róla. 2 és fél éves, göndör hajú, tündéri kisfiú. Játszottam vele egy kicsit, megmutatta az összes játékát, közben Leila pakolta a bőröndjeit, csütörtökön megy haza. :( Megbeszéltük, hogy szombaton goodbye-party lesz az egyik brooklyni bárban. 5.30-kor felvettem B-t, hazamentünk, elkezdtem csinálni a vacsit. Ezen a napon sült csirke volt krumplipürével és párolt spárgával. Csak hogy tudjátok hogy miket szoktam itt főzni :) Anyuka hazaért, de nagyon rossz hangulata volt (4 hetenként mindig ilyen, vagy azért mert megjön neki vagy peteérése van, én nem tudom :) mindenesetre a naptáramban már előre becsillagoztam az év végéig ezeket a napokat) Adott pár dolcsit, amivel még tartozott nekem és mondta, hogy még egyszer ne forduljon elő ez a büntetéses dolog, J. egyedül is be tudott volna menni a gyógyszertárba. Mondom: oké. Erre ő: komolyan mondom! Erre én: oké. Nem tudom, mit gondolt, már bocsánatot kértem érte, több mint 5 hónapja itt vagyok, nem törtem össze a kocsit még egyszer sem és büntetést sem kaptam. Aztán kiment a konyhából, folytattam a mosogatást. Nem igazán érdekel, ők is kaptak már itt büntetést, túlélik a 115 dolcsit most az egyszer. Azt hiszem szerdán reggel, de lehet hogy ez még hétfőn volt, vittem O-t reggel a suliba kocsival és egyszer csak elkezdett ömleni a vér az orrából. Gyorsan kikaptam egy zsepit a tasimból és megálltam a kocsival az út szélén. Mondta, hogy ez mostanában elő szokott fordulni, de nem ilyen mennyiségű vérrel. Találtunk még zsepiket, sajnáltam szegényt, mert nem múlt el neki, de közben már vezettem újra a suli felé. Mire odaértünk már majdnem teljesen elállt. Ugyanezen a délutánon főztem a konyhában, apuka épp hazaért és hallom hogy O. kiabál. Először nem hallottam, hogy mit, mert ment a szagelszívó, de rájöttem, hogy zsepiért kiált - vittem az egész konyhai papírtörlőt, gondoltam, hogy vérzik az orra. Közben már apuka is ott volt, a törtfehér színű szőnyegen egy hatalmas vérfolt virított - ami még a mai napig ott díszeleg. Lehet szavazni, hogy mikor viszik el tisztítóba, én 2 hónapra tippelek legalább, de inkább fél év. :) Csütörtökön aztán anyuka elvitte őt dokihoz, aki azt mondta, hogy vazelinnel kell belülről kenegetnie az orrát és minden ok lesz. Remélem. Csütörtökön J-nek volt egy focimeccse, mert most focizni is jár suli után, de elég gáz edzőjük van. Állítólag rengeteget futtatja őket edzés előtt, közben és után, szinte nem is játszanak. Felvettem őt a pálya mellett, kérdeztem őt, hogy hogy sikerült az első meccsük, mondta hogy 0-0 lett. Jól játszott az ellenfél, ők pedig gyorsan futottak, bár a labdába nem tudták, hogyan rúgjanak. :) "Actually, we ran really fast but we didn't know how to kick the ball" :) Szakadtam a röhögéstől :) B-vel a héten a házijával szenvedtem, más típusú feladatokat kap, mint az előző sulijában, ő nehéznek találja őket...pedig segítek neki amennyire csak lehet. Mindig a fogalmazásos házival van problémája, sosem tudja, hogy mit írjon, pedig egy halom ötletet adok neki. Ja, van még egy rendőrös sztorim :) Vezettem haza O. sulijától egyik reggel és a kétszer 3 sávos sugárútról kanyarodtam balra a 39.utcába. Elég sokáig álltam a kanyarodó sávban egy teherautó mögött, mert a túloldalon a kocsik nem engedtek el minket. Kanyarodás után látom hogy int egy rendőr - az út szélén áll a rendőrautó. Először nem tudtam, hogy mi van, mert be voltam csatolva, nem mentem gyorsan és itt az USA-ban csak úgy nem állíthatnak meg igazoltatni mint otthon, kivéve ha elkövettél valamilyen szabálytalanságot. Félrehúzódtam, lehalkítottam a rádiót, és lehúztam az ablakot, gondoltam nem szállok ki, csak ha kéri. Ez történt:

Rendőr: Kérem a papírokat.
Én: (odaadtam neki a magyar jogsim és a fonnyadt salátához hasonlító nemzetközi jogsimat - még Miami-ban ázott el a strandon utolsó nap)
Rendőr: Mi ez? (ránéz a magyar jogsira)
Én: A magyar jogosítványom.
Rendőr: Mi?
Én: Magyarországról jöttem, magyar vagyok, magyar jogsi :) (nem értette a hungarian szót)
Rendőr: Te kanyarodtál be a teherautó után a 4th Avenue-ról?
Én: Igen.
Rendőr: De ott nem lehet bekanyarodni, van egy tábla.
Én: Elnézést! Nem láttam táblát, mert előttem állt a teherautó és most vagyok először ezen a környéken (hazugság :) )
Rendőr: a tábla szerint délelőtt x órától délután y óráig nem lehet személyautónak bekanyarodnia itt, csak blablabla.....Ez legközelebb x száz dollár büntetésbe fog kerülni.
Én: Elnézést, legközelebb nem fog előfordulni! (never ever :) )
Rendőr: Mióta vagy itt?
Én: Áprilisban jöttem, J-1 tanuló vízummal.
Rendőr: Hol laksz?
Én: Brooklynban.
Rendőr: Ok. Mindig figyelj a táblákra, ha bekanyarodsz, blablabla...
Én: Okay (mosoly)
Rendőr: Bye.
Én: Bye. (ablak felhúz, napszemcsi visszatesz, zene visszakapcs és indulás haza)
A buszmegállóban mindenki engem nézett :)

Pénteken anyuékkal beszéltem Skype-on, és írt anyuka, hogy úton van hazafelé, mert kitalálta, hogy itthon fog dolgozni. Én ennek örültem, mert tudtam, hogy így biztosan hamarabb szabad leszek. És így is lett :) Fél 1 körül hazaért, elmentünk együtt vásárolni egy nagyobb supermarketbe, ami a brooklyni IKEA mellett van. Ő vezetett, tök jól elbeszélgettünk az úton. Rég beszéltem vele ilyen sokat :) Mondtam neki, hogy februárban vagy márciusban szeretném kivenni a második hét szabadságomat, mondta, hogy ez oké, mert február 15-től a két lánynak 1 hetes szünet van és akkor ő is ki fog venni egy hét szabit. Ennek nagyon örültem, csak aztán utólag Évi mondta, hogy neki valószínűleg pont ez a hét nem lesz jó...hát majd kitaláljuk. Mexikót terveztem és remélem összejön! Mondtam anyukának, hogy gondolkozom azon, hogy hosszabbítok fél évet - ekkor egy új infot osztott meg velem: utánam nem lesz több au pair-ük, babysittert fogadnak. Még nem döntötték el, hogyha hosszabbítanék, akkor azt "megvárnák"-e, de hamarosan kitalálják és szólnak. Várom...

Hazaértünk anyukával, megsétáltattam a kutyusokat, ő elment a lányokat felvenni a suliból és mondta, hogy szabad vagyok. Odaadta a kincset érő mertokártyáját és rövid készülődés után az Atlantic Centerbe mentem. Vettem egy kis őszi cipellőt, egy türkizkék pulcsit, egy lila és egy vanília színű szemhéjpúdert (utóbbival nem vagyok megelégedve). Zsófival taliztam 8 óra körül, beültünk a Starbucksba egy tejeskávéra, aztán indultunk is az UA Court Street Stadium nevű moziba - Brooklynban van. Az egyik francia au pair, Eva, is csatlakozott hozzánk, megnéztük a Love Happens című filmet (Jennifer Aniston, Aaron Eckhart). Arról szólt, hogy a pasi egy olyan könyvet írt, amiben azt tanítja, hogy hogyan lehet átvészelni valamilyen szerettünk elvesztését, tart egy csoportterápiát is. Találkozik Anistonnal Seattle-ben, aki virágkötő, tetszik neki, de idő közben rájön arra, hogy még nem tette túl magát a felesége halálán. Nem csúcsszuper film, én jobbra számítottam, de egyszer nézzétek meg. Ebben a moziban még nem voltam, elég nagy, a mi termünk az ötödik emeleten volt. Kértünk egy nagy popcornt és két közepes italt. Az italok kb 750 ml-esek voltak, de lehet hogy megvolt az 1 liter is :) A popcornt meg sem tudtuk enni, pedig nem volt annyira rövid film. This is America - minden nagy. A film után Eva elment a mosdóba, addig Zsófival egy kicsit beszélgettünk magyarul, láttam féloldalról, hogy hallgat minket egy pasi. Mikor megjött Eva és elindultunk, odaköszönt hozzánk egy kis akcentussal: "Jó estét!" Biztosan felismerte a nyelvünket (ami itt ritka, mert általában németre, oroszra vagy lengyelre tippelnek) és a beszélgetésünk alatt azon gondolkozhatott, hogy hogyan tudna köszönni :) Elég későn értünk haza, de tök jó, mert végre nem kellett egyedül mennem, Zsófi is ugyanarra jött :) Nagyon örülök, hogy itt lakik!

Szombaton 8-kor kellett sajnos felkelnem, fáradt is voltam, mert egész héten mindig elég későn feküdtem le aludni és nekem legalább 9 óra alvás kellene. Gyorsan összedobtam magamnak egy reggelit, beraktam egy zárható műanyag zacsiba, megcsináltam a Neocitránt is és indultam Manhattanbe a suliba. Pont elment előttem a 2-es metro, úgyhogy várnom kellett 15 percet a következőre (hétvégén ritkábban járnak). Időben beértem a suliba, a fél csoport viszont elkésett - Francesca is :) Most a "listening"-et gyakoroltuk és csomó kérdésnél eltaláltam a választ! A tanár, Susan, még mindig szuper! 2-kor indultam el dél-Manhattanből és a Columbus Circle-höz mentem ahol már Dóri és Évi várt. Évi terve az volt, hogy felfedezi az Upper West Side-ot (a Central Parktól nyugatra levő terület), de pár utca után inkább leültünk, beszélgettünk egy kicsit. A Starbucks-ot sem hagytuk ki. Én Caramel Apple Spice-ot ittam. Olyan mintha almás rétest INNÁL. :) Nagyon fini! Vissza dél-Manhattanbe, a Century 21-ba. Évi parfümöt szeretett volna venni, volt is nála egy illatminta, DKNY - Red Delicious. Ezt kerestük, de nem találtuk. Az eladótól is megkérdeztük és mondta, hogy csak a Be Delicious van nekik. Itt nem lehet teszterekből fújogatni csak úgy, mint otthon, hanem a pult mögött levő eladót kell erre megkérni. Megkérdeztük, hogy hol van a közelben parfüméria, ahol esetleg ilyet találhatnánk, és mondta, hogy a Sephora itt van a szomszéd sarkon. Dóri a Century 21-ban maradt nézelődni, Évivel átmentünk a Sephorába. Lehet hogy nekem inkább Dórival kellett volna maradnom.... :) Olyan mint otthon a Douglas vagy Marionnaud. Itt végre lehetett fújkodni a parfümöket, a polcokon voltak a teszterek. Én meg is találtam pár kedvencemet, amiket otthon mindig csak illatolgattam, de nem vettem meg. Évi nem találta a Red Delicious-t, végül úgy döntött, hogy a Be Delicious is tökéletes lesz :) Én pedig megvettem a TOP 5 parfümjeim egyikét: Versace - Bright Crystal. Gyönyörű az üvege, főbb illatjegyei: lótuszvirág, liliomfa, magnólia, gránátalma, pünközsdirózsa, pézsma, ámbra. Nagyon boldog vagyok, hogy ez az enyém! :) Dórival aztán hazamentünk, lepakolta a cuccát, ettünk egy kis vacsit, átöltöztünk és indultunk Leila búcsúbulijába. Volt egy kis keveredés a metróval, lényeg a lényeg, hogy más helyen mint ahol megbeszéltük, taliztunk Évivel és elsétáltunk az irish pub-ba (ír bár). Brooklynban van a Smith Street-en, nekem nagyon tetszett a hely hangulata, karaoke est volt. Leila már bent volt Lauraval (costa ricai au pair) és Evaval (francia). Ők azt hiszem söröztek, Évi vodka narancsot kért, Dóri martinit, én borocskát - chardonnay-t. Hiába kérte el a pincér csajszi az ID-t (igazolvány), Dóri már megint ihatott, hiába underage :) Megérkezett lassan Francesca, Ifath, két au pair akiknek a nevét már nem tudom és Bertram is. Leila, Dóri és Laura elénekelték Bon Jovi-tól a Livin on a prayer-t, szerintem tök jó volt! Egész este karaoke volt, és voltak nagyon jól éneklő emberkék, bár a számok felét nem ismertem. :) 2-kor mentünk haza, szegény Leila dolgozott másnap és hát mi sem voltunk a topon.

Kép: balról jobbra - Laura, Eva, Dóri, én, Leila, Francesca (photographer: Évi)

Leila, I'm gonna miss u so much! See u in Brazil!

Vasárnap dél után keltünk fel. Hívtam Évit, hogy mi a terve mára, mondta, hogy esős idő van, ő a Century 21-ban keres cipőt magának, aztán mehetünk az Atlantic Centerbe körülnézni. Hívtam Zsófit is, és a másik Dórit, aki most New Jerseybe költözött DC és San Diego után. A héten beszéltünk telefonon és mondta, hogy bejön a citybe. Igazából semmi különöset nem csináltunk, jártunk egyik boltról a másikra, Dóri ajándékot keresett a host gyerekeinek, Zsófi vett két sálat, közben megérkezett a másik Dóri :), mesélt az új családjáról, a helyről ahol lakik, aztán arról is, hogy miket csinált még mielőtt kijött - nem semmi sztorik voltak :) Nem tudom, olyan lassú nap volt ez..lehet hogy az idő miatt vagy mert fáradtak voltunk..8-ra értem haza. Pont ekkor kezdődött az ABC-n a Született feleségek 6. évadjának a nyitó epizódja..de J. nézte a tv-t, szóval én lementem a szobámba, nem mondtam neki, hogy kapcsolja át. (azóta már megnéztem :) )
A Phillyben készült képekből már feltettem párat az albumokba. 

Szép hetet! ;)

Hétköznapok, babysit, suli, Top of the Rock

Sziasztok!
Gondoltam erőt veszek magamon és nem várom meg a következő hetet, hogy összefoglalót írjak, mert úgyis kihagynék valamit. Szóval…ez történt az elmúlt héten:
Hétfőn reggel a gyerekek elmentek suliba, én otthon voltam egész délelőtt. Mosás, szobám takarítása, blogírás, egy kis msn, kutyasétáltatás…és máris 2.30 volt. (Így telt majdnem az összes hétköznap délelőtt) Délután felvettem B-t a sulinál, snack-ként (uzsi) kapott egy jégkrémet, persze az egész arca olyan lett. Mondtam neki most is, hogy próbálkozzon úgy enni, hogy ne kenje szét az egész fagyit a fején, mégiscsak 8 éves, de erre azt mondta, hogy ő egy gyerek és ezért ez így oké. Hát…ha a szülők nem szólnak érte, akkor én nem fogok neki könyörögni. Bár szerintem harmadikos koromra én már tudtam úgy enni, hogy utána nem kellett az orromtól az államig megmosakodnom. Hála a jó égnek, ennél nagyobb problémám nincs vele (még annyi, hogy nagyon válogatós az ételekben). Hazamentünk, segítettem neki a háziban egy kicsit. Mondta, hogy az egyik órán mindenki húzott egy papírcetlit, amin rajta volt az egyik osztálytárs neve. Ez az osztálytárs lesz a héten a „secret buddy” (titkos barát) és mindennap kell egy jó dolgot tenni érte. De nem szabad egymásnak elmondani, hogy ki kinek a secret buddy-ja, csak pénteken. B. egy Iman nevű kislányt húzott. Az egyik házi az volt, hogy meg kellett tervezni, hogy melyik nap milyen jó dolgot tesz vele. B. ezeket találta ki: kedd: melléülök ebédnél, szerda: játszom vele a szünetben, csütörtök: megdícsérem a ruháját, péntek: elhívom játszani hozzánk. Sajnos pénteken Iman nem jött suliba, úgyhogy a meghívás elmaradt…na nem baj, majd jövő héten :) B-nek nagyon tetszik az új iskola, nem úgy mint O-nak. Mint tudjátok, ő nem könnyű eset, és akkor még finoman fogalmaztam :) Bár ha barátokkal van, akkor egész normális. A bökkenő az, hogy új a suli és nem ismer senkit 1 ismerős lányon, Kyra-n kívül. Utálja az új iskoláját, szerinte hülyék a tanárok, rosszak az órák és unalmasak, blablabla… Az ő hozzáállásával nem lesz könnyű a beilleszkedés, az biztos. Múlt héten azt kihagytam, hogy beteg volt és apuka küldött neki egy gyümölcsökből álló - "virágcsokrot". Baromi jól nézett ki, megettük még aznap este az egészet :)

J. ugye maradt a régi sulijában, vele semmi probléma – azon kívül, hogy még mindig szétszórt és a héten pl otthon hagyta véletlenül a foci cuccát és egy nagyon fontos esszéjét is, amit délelőtt 11.30-kor kellett neki bevinnem. Nagyon örültem, mondhatom… Visszatérve a hétfő délutánhoz … B-nek 4.30-tól kezdődött a táncórája, amire már tavaly is járt, plusz ettől az évtől a balettet is elkezdte – a tanár javaslatára. Először félt tőle, hogy milyen lesz, de nagyon tetszett neki és már várja a következőt. O-nak a foci edzője egy másik pasi lett – akit természetesen nem szeret – és most focira se akar nagyon járni. A xilofon tanár szerencsére maradt. Focija kedden és csütörtökön van 5.45-től 7.30-ig, xilofon szerdán 4-től 5-ig. Októbertől pedig hétfőnként 5.30-6.30-ig egy jazz zenekarban fog játszani. Úgyhogy most ősszel is taxi sofőr vagyok inkább, mint au pair. Ja, és J. hétfőnként este 6.30-8.30-ig középiskolás felvételi felkészítőre jár. B. zongoraórája csütörtök 6.30-7.00, de ez szerencsére otthon van. Plusz O. és J. a délután folyamán mindig felhívnak, hogy mikor és hova menjek értük, mert haza akarnak jönni. A metrohoz lusták. Láthatjátok, nem unalmasak a délutánjaim :) A vacsit kihagytam, azt is kell főznöm heti 4szer kb., de ez eddig is így volt. Itt egy kép, amin B. ráadta a kutyára a cipzáros pulcsiját :)

Kedden anyuka elment Detroitba, mert ott kellett interjút készítenie valakivel. Szerdán már jött is haza, és így el tudott menni apukával a szülői értekezletre B. új sulijába. Itt az a divat, hogy mindkét szülő megy. 9-re értek haza, úgyhogy most tovább dolgoztam, mint ahogy szoktam. Ugyanez volt csütörtökön is, csak O. iskolájában. Ezen a napon átjött L. és A. (róluk már régebben írtam), ők tesók. Mindketten nagyon jófejek, az apjuk megkért, hogy vigyázzak rájuk a mi házunkban, amíg anyukáék haza nem jönnek a szülőiről, aztán átmentem az ő házukba, ami a szomszéd utcában van. L. elaludt 9.30-kor, A-val tv-ztünk. Apuka megjött 11-kor, kaptam 35 dolcsit azért, hogy igazából semmit nem csináltam. Megkérdezte, hogy holnap este is tudnék-e jönni este 7-től 11-ig, mert mennének valahova a barátnőjével. Mondtam, hogy persze, ráérek (kell a pénz :) ) Pénteken volt a zsidó újév, a host szüleim félig zsidók és mindig megemlékeznek ezekről az ünnepekről. Igazából csak egy nagyobb vacsora volt, amin én már nem is tudtam résztvenni, mert átmentem a gyerekekhez. Megnéztük a Hihetetlen családot, én már másodszor láttam és most sem tetszett.:) 11-kor jött meg az apuka, megkaptam a pénzem, hazamentem, gyors körömfestés és alvás.
Szombaton reggel 8-kor keltem, mert 9-kor már indultam is a suliba. Újra diák vagyok :) A BMCC – Borough of Manhattan Community College – „TOEFL Preparation” kurzusára járok. De azt hiszem, ezt már írtam az előző bejegyzésben. Délelőtt 10-től délután 2-ig tart. A 2-es metroval elmentem a Wall Street-ig, itt pont egy reklám forgatása zajlott, és hamar megtaláltam a címet: 25 Broadway. Ez egy elég magas épület, nekem a 8.emeletre kellett mennem. Kiléptem a liftből és odamentem a recepcióhoz, ahol már állt 2 lány – ők is erre a kurzusra jöttek. A tanár pont utánam érkezett meg és együtt bementünk a terembe. Páran késtek, de a végén 19-en lettünk. Képzeljétek, Francesca, az olasz au pair is erre a kurzusra jár, úgy meglepődtünk, mikor megláttuk egymást :) A tanárom, Susan, fantasztikus! Talán ilyen jó tanárom még soha nem volt, ide New Yorkba kellett hozzá jönnöm :) 35 éve tanít külföldieket angolra (mindenféle kurzus), emellett profi énekes, tanult színészetet, pszichológiát, dietetikát és most végzett el egy főiskolát..de már nem emlékszem milyen szakon. Kb 55-60 éves lehet, de nagyon jól néz ki, hosszú szőke hajú, kis smink, szép körmök, csinos ruha. Egy energikus, életvidám nő, aki tud nevetni magán, humoros és hisz a pozitív gondolatok teremtő erejében – ahogy én is. Nagyon örülök, hogy ő a tanárom! Érthetően és tisztán beszél, mondta, hogy 10 évig lakott Olaszországban és ő tudja, hogy milyen úgy élni valahol, ahol nem az anyanyelvedet beszélik, ő is sokat küzködött az elején. 4 órás volt a kurzus, de elrepült az idő. Utána találkoztam Dórival és Évivel, boltokban nézelődtünk, Barnes and Noble könyvesboltban vettem egy szinoníma zsebszótárat (Susan kérte), aztán elmentünk egy másik könyvesboltba is, amit Évi ajánlott. A receptkönyveknél rögtön kiszúrtam a Culinary of Hungary-t (vagy valami ilyesmi volt a címe), volt benne túrós rétes, lángos, töltött káposzta, minden :) Évi hazament, mert fáradt volt, mi Dórival még elmentünk egy ékszerboltba, de végül nem vettünk semmit. Ugyanez az ékszerbolt volt Miami-ban is, de ott jobb dolgok voltak. Még vettem gyorsan egy túrós batyunak látszó dolgot, ami ízében egy kicsit hasonlított az otthonira :) Hazamentünk, pihiztünk, átöltöztünk és indultunk a Union Square-re, mert megbeszéltük, hogy este 11-kor ott találkozunk azokkal, akik jönni akanak bulizni. A Q merton beszélgettem Dórival, mikor odajött hozzánk Zsófi – egy új au pair, Évi ügynökségével, és a mellettem levő utában lakik tőlem 1 percre. Hihetetlen! :) Augusztus végén jött ki, de azt hiszem Fire Islanden volt az érkezése utáni héten. Őt Évi hívta meg a buliba, és egy kocsiba szálltunk a metrón, hallotta, hogy magyarul beszélünk és így jött oda hozzánk :) A Union Square-en végül elég sokan lettünk, mindenki tudott jönni akiket hívtam. Név szerint: Dóri, Évi, Zsófi, Ifath (costa ricai), Francesca (olasz), Milana (lett), Fernanda (mexikói), Zhelma (argentín), Alice (francia), Lana (orosz). Azt hiszem senkit nem hagytam ki. Egy járókelőt megkértünk, hogy csináljon rólunk csoportképet :) Ismét 1 dollárért bejutottunk a Webster Hall-ba, kiderült, hogy Angelo igazi neve Frankie :) Most is nagyon édes volt, tőle kértük a tequilát. Táncoltunk, jól éreztük magunkat, és 3-ra azt hiszem már otthon is voltunk. Mindenki fáradt volt és a zene is kezdett lassulni.

Másnap reggel sajnos Dórinak korán kellett kelnie, mert a host szülei megkérték, hogy dolgozzon. Én 11-kor keltem és beszéltem Monoval, mert mondta, hogy bejön és megnézhetjük a Roosevelt Island-et. Évinek is tetszett az ötlet. Fél 2-kor taliztunk az 59-utca és 2nd Avenue sarkánál, de Mono írt egy sms-t, hogy félrenézte a vonatját Jersey-ből és kicsit később ér be, addig mi menjünk át a szigetre. Libegővel mentünk át, szuper volt :) Azt kell tudni a szigetről, hogy az East Riveren van, Manhattan és Queens között. Hosszú és keskeny sziget, a legszélesebb pontjánál is csak 240m. A szigeten van New York egyik legrégebbi háza, a Blackwell House, ami 1796-ban épült. Először bementünk egy kis információs házikóba, ahol kaptunk ingyenes tájékoztatót a szigetről és be lehetett jelölni egy falon levő térképen, hogy honnan jöttünk. Gyorsan megfogunk egy-egy gombostűt beszúrtuk Magyarországhoz, Évi írt egy kis könyvbe is (itt jártunk, blabla :) )

Megebédeltünk (pizza, plusz starbuckos süti) és Mono már meg is érkezett :) Felültünk egy szigetet körbejáró buszra – 25 cent volt a jegy – aztán már csak sétálgattunk, és beszélgettünk egy padon mindenféléről.

5 óra körül indultunk el és az F metroval elmentünk a 34. utcáig – Herald Square. Sál vadászatban voltunk, de aztán mégsem vett senki :) Mono hazament, mi pedig Évivel elindultunk a 49. utca irányába, ahol a Rockefeller Center (is) van. Ifath azt mondta, hogy ott lesz 6-ra, persze késett :) Végre megtörtént amire már régóta vártam – felmentem a TOP OF THE ROCK-ra. Ez a neve a kilátós résznek. Csodálatos volt, végignéztük a naplementét és ahogy besötétült az égbolt, kigyúltak a város fényei. A déli irányban az Empire State Building magasodott előttünk, amit aznap zöld fény borított, a távolban a Brooklyn Bridge, Szabadság szobor, Lower Manhattan, délkeletre Brooklyn. Észak felé nézve a hatalmas Central Parkot láttuk, gyönyörű volt. Egész más innen nézni New Yorkot. Csináltunk képeket és videokat. A minőség nem a legjobb, mivel egyikünknek sincs profi gépe sajnos…így nem fogja visszaadni a látványt. Ezért mindenképp el kell jönnötök ide, hogy Ti is a saját szemetekkel lássátok ! :)
A fényképezés és nézelődés után hazamentünk, mindannyian fáradtak voltunk.

A philadelphiás képeket most akartam volna feltölteni, de Picasa-n valami nem oké...úgyhogy arra még várni kell egy kicsit.
Puszi

Mozi, kajakozás, Labor Day, Philadelphia

Sziasztok!Szeptember 8-án VÉGRE elkezdődött a suli. :) Most már megint „normális” beosztásom van.
Utoljára 1 hete írtam és a Szabadság-szobros vasárnappal fejeztem be. Utána hétköznap semmi különös nem történt otthon a gyerekekkel. Vagyis nem emlékszem semmilyen balhéra, balesetre, veszekedésre…stb. Ezért elnézést kérek, mert így nem olyan érdekes a blogom, mint másoké. :) B-vel voltam otthon a legtöbbet, de ő szinte mindennap meghívta valamelyik barátnőjét ide játszani. O-nak volt 2 próbanapja az új sulijában, a host fiút pedig csak akkor láttam, amikor pénzt kért :) Ettől függetlenül elég sokat dolgoztam (az óraszámot tekintve). Egyik nap elmentem Leilával moziba, a „500 day of Summer”-t néztük meg és nekem nagyon tetszett. Nem tudom, hogy otthon játszák-e már, de ha igen, akkor nézzétek meg. Ne egy átlagos love story-ra számítsatok, mert ez nem az – de pont ettől lesz jó! A film után Leilával még ottmaradtunk a teremben és 1,5 órán keresztül beszélgettünk mindenről – főleg a barátjáról, aki Brazíliában várja őt, és az au pairkedésről :) Egyik este bementem Évihez a Union Square-re és egy kicsit shoppingoltunk meg beszélgettünk. Pénteken reggel anyuka bejelentette, hogy elmennek Rhode Island-re a nagyiékhoz, mert most 3 napos hétvége lesz (a Labor Day = munka ünnepe miatt) és megünneplik apuka szülinapját. Nagyon örültem, mindig jó, ha üres a ház. :) Délelőtt a lányokkal répatortát sütöttünk, mert megkért anyuka, hogy csináljak kettőt apuka szülinapjára. Miközben kevertük össze a hozzávalókat, kérdezem a lányokat: ez apukátok kedvenc tortája? Válasz: neeeem, ezt anyu szereti. Hát ennyit a host anyám és host apám kapcsolatáról - itt anyuka a főnök, apuka meg a "rabszolga" :) Ifath-ot (costa ricai au pair) este áthívtam beszélgetni és Dóri is megérkezett, mivel ő itt aludt nálam az egész hétvégén. Végre valahára elhozta a Skydiving-os videoját és megnéztük – nagyon jó volt!! :) Illetve hozott nekem kölcsönbe egy pszichológusos könyvet is – köszi szépen! Ifath elmesélte, hogy múlt héten a TJMaxx-ben 27 dollárért vett 6 darab ruhát – az egyik Ralph Lauren – de a barátja ezt a telefonon keresztül nem értékelte, csak annyit mondott, hogy oké :) Erre mondta neki, hogy jól van, akkor a Csillinek kell elmondania, mert ő átérzi ennek a súlyát, hogy ez mekkora boldogság…stb :) De ahogy ezt mesélte Ifath, szakadtunk a röhögéstől :) Megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk kajakozni, amit már régebb óta terveztünk, de most Ifath felhozta a témát újra. Szegény Évi megbetegedett és nem tudott jönni, viszont Bertramnak rögtön tetszett az ötlet és mondta, hogy ott lesz a megbeszélt helyen és időben.
Szombat reggel felkeltünk, Dórival elmentünk rövidnacit venni az Atlantic Centerbe (mert nem készült kajakra és nem volt nála short) és robogtunk is a 3-as metroval a 72. utcához. Ifath beszervezett még 2 ismerős au pair-t, velük végül nem taliztunk, mert még elmentek Queens-be…stb. Mi voltunk az elsők Dórival, Bertram írt egy sms-t, hogy beragadt a föld alá a 33.utcánál, mert megállt valamiért a metro, Ifath meg rossz irányba indult el a 72.utcán :) Végül a 11.30 helyett 12 körül taliztunk velük. Elindultunk a Hudson folyó partjára és rögtön megtaláltuk a kajakozós helyet. Önkéntesek dolgoznak itt, ezért ingyenes! (Azt (is) szeretem New Yorkban, hogy csomó ingyenes dolog van!) Aláírtunk egy papírt, bezártuk kis szekrényekbe a táskáinkat, felvettünk egy rikító narancssárga mentőmellényt és beálltunk a sorba – ahol kb 7-en voltak csak előttünk. 15 perc múlva sorra is kerültünk. Kettes kajakokba ültünk, én Bertrammal, Ifath Dórival. (eddig egyszer kajakoztam életemben) Egy kijelölt területen lehetett csak evezni, de pont elég hosszú volt. Az idő gyönyörű volt, nagyon pici szél, szikrázó napsütés, kb 27 fok. 20 percig lehetett evezni, de szerintem mi egy kicsit hosszabb ideig voltunk bent – senki nem szólt. Rájöttem, hogy ez az én sportom – csak még gyakorolnom kell :) De Bertram megdícsért, hogy ügyi vagyok. Nem borultunk be a vízbe sem - ami a rémálmom volt :)

Kajak után megcéloztunk egy könyvesboltot – Barnes and Noble – ahol a mosdóban átcseréltük a ruhánkat, mert a nadrágunk vizes lett, aztán indultunk a Columbus Circle-höz, ahol Évi várt minket. Útközben vettünk egy kis ebédet - én sushi-t, mert most éppen „avokádó sushi fan” vagyok. :D Dóri közben különvált tőlünk, mert a Penn Station-nél talizott egy régi au pair barátnőjével Mirnával, aki hamarosan hazamegy. Évivel, Ifathtal és Bertrammal a Central Parkba mentünk, leterítettük a törölközőnket, ebédeltünk, vittem körömlakkokat, úgyhogy kifestettük a körmünket a csajokkal, beszélgettünk mindenféle hülyeségről. A Quiet Zone-ban voltunk, ami egy nagy körbekerített füves terület a Central Park délnyugati részén. A park közepén ült egy szál fehér nadrágban egy gitáros-énekes pasi és nagyon jó számokat játszott végig. Jó volt a semmittevés, beszélgetés. 6 körül Dóri megérkezett, viszont a többiek már mentek. Mi még egy kicsit üldögéltünk, aztán elindultunk ajándékot venni host apukának. A Century 21-ban vettem végül egy szépséges Calvin Klein nyakkendőt neki, Dóri segített kiválasztani, 13 dolcsi volt csak. Hazamentünk, a szomszéd nőci még átjött beszélgetni, aztán alvás.
Másnap reggel 6-kor keltünk, gyors készülődés és irány Chinatown - vagyis inkább irány PHILADELPHIA. Időben megérkeztünk, még egy bagelre is volt idő gyorsan, Bertram már ott várt minket, Ifath és Évi sehol. Ifath-ról később kiderült, hogy ő elaludt, ezért nem jött velünk :) , Évi pedig 7.59-kor befutott :) 8-kor pontban indult a busz, 2 órás út volt. Philadelphia belvárosában raktak minket ki. Én előző este rajzoltam a netről egy térképet (mivel nem jó a nyomtatónk), Bertramnak volt a telefonján térkép, Évi pedig kivágta az útikönyvéből a Philadelphiáról szóló részt :) Nem is tévedtünk el :) Először megreggeliztünk a Reading Terminal Market-ben, ami egy nagy piac egy épület belsejében. Rengeteg dolgot árulnak, mi végül péksütit ettünk. Bertram észrevett a falon piacos képeket, és volt egy Budapestről is – nagyon örültünk, én le is fényképezkedtem vele :) Ezután a City Hallhoz sétáltunk – bár sehol nem talátuk a City Hall kiírást az épületen – de a wikipédia szerint ez volt az :) Szép városháza, a tetején William Penn bronzszobra áll, aki a város alapítója volt. Volt egy kis belső udvara, ahol két nagy fej alakú színes szobor volt – ezeket nem tudom ki tette ide és miért, elég furin néztek ki. Fényképeket azért csináltunk. :) Később amikor erre sétáltunk megint, akkor egy esküvői pár ezeknél a nagy fejeknél fotózkodott. :) City Hall után sétálgattunk az egyik utcán, magas épületeket fotóztunk és kerestük hogy hol vannak az emberek az utcákról, mert alig volt valaki, szinte csak turista, és ez az ötödik legnépesebb városa az USA-nak :) Ugyanez volt Bostonban is. Hiányzott a nyüzsgés. Elsétáltunk egy nagy körforgalom felé, ahol egy hatalmas szökőkút volt – Swann Fountain a neve. A közepén 3 alak (2 nő és 1 férfi) szobra van, akik a területen levő 3 nagy folyót szimbolizálják. Az út másik oldalán volt a Cathedral Basilica of Saints Peter and Paul – erről csak pár képet csináltunk, nem mentünk be. Ezzel szemben pedig a Franklin Institute, ahova benéztünk, de csak az előtérben ültünk le egy kicsit. Ez egy ilyen „science múzeum”, most éppen Star Trek kiállítás volt. Elindultunk a Benjamin Franklin Parkway-en, ahol az összes ország zászlója ki volt függesztve, Magyarországot sem hagyták ki :) Az út végén ott volt a Philadelphia Museum of Art a Rocky szoborral együtt – ahol sor állt, hogy lefényképezkedhessenek vele. Azért van itt Rocky szobra, mert a filmben a múzeumhoz vezető lépcsőkön fut fel Stallone – ha nem láttunk 20 embert aki ezt csinálta, akkor egyet sem :) Na, minket ez nem érdekelt, úgyhogy kiültünk a múzeum elé lepihenni és beszélgetni. Biztosan sok szép dolog volt bent, de mi nem akartunk most annyira múzeumozni, olyan szép idő volt. És hát jön az ősz – ki kell használni a jóidőt, napsütést. Kb 1 órán keresztül ücsörögtünk itt, utána visszaindultunk a City Hall felé. A múzeum előtt tüntetők álltak, Évi is megfogott egy táblát egy fénykép erejéig :) Sétáltunk, sétáltunk, és megérkeztünk a LOVE Parkba, ahol megint egy hatalmas szökőkút volt és a híres LOVE felirat – amire mi azt hittük, hogy nagyobb lesz :) Ezután beültünk ebédelni a Reading Terminal Marketbe, én zöldséges quesadillát ettem, Dóri is, Bertram és Évi meg egy csirke lábát és mellét ha jól emlékszem sült krumplival… De senkinek nem ízlett annyira, a jeges teám pl katasztrófa volt…pedig azt hittem, ezt nem lehet elrontani :) Délután már gyülekeztek a felhők és végig borús idő volt, de az eső nem esett. Megnéztük a National Constitution Centert, ahol már megint egy esküvői fotózás volt, de éppen zártak, úgyhogy nem tudtunk bemenni. Utána végigsétáltunk az Independence Mall State Parkon, ahol az ajándékboltban vettem gyorsan egy hűtőmágnest (gyűjtöm mindenhonnan) és indultunk a híres Liberty Bell-hez, ami egy törött harang :) Először nem ott lyukadtunk ki, hanem az Independence Hall-nál. Ha minden igaz, akkor itt írták meg és fogadták el a Függetlenségi Nyilatkozatot. És itt (is) forgatták a Nemzet Aranyát Nicholas Cage-dzsel (az első részt, amikor ennek az épületnek a tornyába megy fel) Régebben itt volt a Liberty Bell, de aztán párszor összetörött és kicserélték egy másikra :) Az Independence Hall mögött volt egy kis park, John Barry szobrával, akit úgy ismernek, mint „The Father of the American Navy”. Vele rengeteg fotót csináltunk :) Végül megkérdeztünk egy őrt, hogy mégis hol van a harang és mondta, hogy az út túloldalán egy üvegépületben – úgyhogy megnéztünk, bár tényleg csak kívülről láttuk..és erre is azt hittük, hogy nagyobb lesz :) Kisétáltunk még a folyópartra, aztán indultunk a buszhoz. Előtte egy kis Dunkin Donuts-os kitérőt tettünk, és miközben eszegettünk, iszogattunk, Évi meglátott egy csoport meztelen biciklist az utcán – rögtön kirohant és lefényképezte őket :) 8-kor felszálltunk a buszra és 10-re már Manhattanben voltunk. Mindenki hazament, fáradtak voltunk. (A képeket az albumokba töltöm fel hamarosan!) De addig is itt van 2 Bertramtól - köszi!!

Hétfőn volt Labor Day, a munka ünnepe, a család még mindig Rhode Islanden volt. Ifath felhívott, hogy egy felvonulás van az Eastern Parkway-en, pont ott ahol ő lakik és menjünk, nézzük meg. Nem volt jobb ötletünk, úgyhogy 1 körül elindulunk, hívtuk Évit is. Végül egy kis keveredés után taliztunk vele a Grand Army Plazanál (nagy körforgalom egy diadalívvel), néztük a felvonulókat. Itt van néhány kép. Közben éhesek lettünk és Park Slope-ban beültünk pizzázni egy kis pizzériába, aztán hazasétáltunk a Prospect Parkon keresztül. Még a park előtt az egyik ház előtt könyvkiárusítás volt és találtunk Országh László magyar-angol és angol-magyar zsebszótárat :) A parkban séta közben leültünk egy padra út közben, Dóri elhatározta, hogy hosszabbít, de nem annál a családnál ahol most van, mivel ő ide akar jönni New Yorkba. Dóóóóri, nagyon drukkolok, hogy jelentkezzen egy (vagy több) család a cityből!!! Hazaértünk, Dóri összeszedte a cuccait és mentünk a Union Square-re, beültünk egy Starbucksba, elkértem Évitől pár képet. Sajnos közben a gépe kitörölt egy fényképes mappát, amin volt videoja és fire island-es képei… Dóri elindult a Grand Centralhoz, mi pedig haza. Az elmúlt héten kezdődött a suli, O-nek már kedden, B-nek és J-nek csak szerdán. A két lány új sulit kezdett ebben az évben, eddig private schoolba (magániskola) jártak, most pedig public-ba fognak (állami). J. maradt a régiben, mert neki már csak 1 év van hátra a középiskoláig és nem akarták kivenni. A középiskolája viszont neki is public lesz – már nagyban megy a felkészülés a high-school tesztre, ami a felvételit jelenti. Így, hogy mindegyik gyerek más suliba jár, kicsit bonyolultabb lesz az egész „napirend”, de hát majd idővel belejövünk. Az első iskolai napon a kötelező kép B-ről. Kis cukorfalatom:

Csütörtökön este elmentem Ifathtal moziba és megnéztük az Inglorious Basterds nevű filmet, Brad Pitt főszereplésével, Tarantino rendezésében. Nekem tetszett, az alapsztorija jó, meg a színészek is – de nem lett a kedvenc filmem mégsem. Brad Pitt arca elég ráncos – nem tett neki jót a 6 gyerek :)
Szombaton elég későn keltem, délben átmentem Ifathhoz (amúgy ő lakik a legközelebb hozzám itt Brooklynban), úgy volt hogy elmegyünk a Brooklyn Museum-ba, de végül lusták voltunk, az idő is rossz volt (hosszú nadrág, kabát), úgyhogy otthon maradtunk. A host családja elutazott Long Islandre a hétvégére, úgyhogy mondta, hogy aludjak nála. Ettünk egy fini pestos, paradicsomos, mozzarellás szendvicset ebédre (kedvencem!), és beraktuk a Bambi DVD-t, persze bealudtunk rajta mindketten :) Ilyenek az igazi au pairek :) Közben hívott Leila, hogy itt van a ház előtt – hívtuk őt is – úgyhogy lementem érte félálomban. Azért jött, mert Évi host apja, David, producer és rendező és most rendezett egy darabot - The Buddha Play – amire kaptunk ingyen belépőket. Átöltöztünk csini ruhába (bár itt nem divat annyira kiöltözni színházba) és mentünk a 25. utca és Lexington Avenue sarkára – itt volt a meeting-point. Mindenki időben odaért – szinte hihetetlen :) – Évi, Leila, Ifath, Francesca (olasz au pair, akinek a host szülei színészek), Bertram, Dávid. Az előadás egy főiskolának az egyik termében volt, egy színész volt a színpadon végig – aki amúgy nagyon jó volt és szépen beszélt. Az már más tészta, hogy nem mindent értettem/értettünk az egész Buddha-sztoriból, de a szünetben Bertram felvilágosított minket :) Színház után egy hosszabb gyalogtúra következett, végül beültünk egy bárba fél órára – de itt nem volt sajna olyan asztal ahol mindannyian elfértünk volna – úgyhogy elindultunk keresni egy másikat. Szegény Leila a tűsarkújában már halálközeli állapotban volt, de nem adta fel! :) Találtunk egy szuper bárt a 45.utca és 9th Avenue-nál, nem tudom a nevét, de jó volt :) Jó zene ment és végre láttam videoclip-eket a tv-ben – mert ugye a szobámban nincs tv, a szabadidőmben meg nem a nappaliban ülök a host családommal :) Elég ha annyit írok, hogy nagyon jó hangulatra tettünk/tettem szert, végül 4-re értünk haza Ifathtal – az eredeti terv 1 óra volt :) Ez nekünk nem volt nagy probléma, de Évi és Leila is dolgozott vasárnap…RESPECT! :)
Vasárnap dél körül ébredtünk, 1-kor keltünk ki az ágyból, 2-re zuhanyoztunk le és reggeliztünk meg, 3-kor indultunk el az Atlantic Centerbe egy kis shoppingra. 6-kor kezdődött a cluster meeting = au pair találkozó az egyik consellor (képviselő) lakásában. Pizza party volt – ez jól jött, mert 6-kor már éhesek voltunk Ifathtal :) Sok új arc volt, mivel a legtöbben mindig augusztus-szeptemberben jönnek. Komolyan mondom, mindegyik csaj jófejnek tűnt az újak közül (mexikói, francia, lett, argentín, német) úgyhogy mondtam is nekik hogy a következő héten elmehetünk közösen moziba, aztán beülünk valahova. Bár, most olvastam éppen, hogy valaki azt írta rólam, hogy engem csak 2 ember szeret (Dóri és Évi), úgyhogy még igazán nem is tudom, hogy hogy fogok barátságokat kialakítani velük...lehet hogy beiratkozom egy : "How to make friends kurzusra" :) Itt egy kép az au pair taliról (már a végén készült és a fél társaság hazament). Középén a mami az egyik consellor - Rose - olyan mintha megrémült volna :)

Ja, most szombaton kezdem a sulit a BMCC-n (Borough of Manhattan Community College), a kurzusom neve: TOEFL Preparation, (TOEFL = Test of English as a Foreign Language) vagyis erre a vizsgára készít fel. Azt már mindenki maga eldönti, hogy akar-e majd ilyen vizsgát tenni vagy sem. Én még nem tudom...10 hetes lesz, minden szombaton délelőtt 9.30-tól délután 1.30-ig tart, a Broadway-en van, úgyhogy szuper minden szempontból. Host anyám is mondta, hogy ez jó suli, hát majd meglátjuk. A könyvet, ami kelleni fog, már megrendeltem a netről, 40 dolcsi volt pluszban.

Mára ennyi voltam, a képeket majd később csatolom! 
xoxo

Bulik, új kocsi, Szabadság szobor

Összefogaló az elmúlt 3 hétről… (és felraktam a NASA videot az előző bejegyzéshez)
Miután visszajöttem Floridából, a következő hetet autó nélkül kellett átvészelnie a családnak, mivel lerobbant a Honda :) Én ennek örültem, eleget vezetek egész évben. O. foci táborban volt egész héten, B-vel és J-vel voltam otthon, bár J-t nem sokszor láttam. B-t egyik nap el kellett vinnem a fogászatra Manhattanbe, egy éves ellenőrzésre és tisztításra. Ügyes volt, nem volt sírás-rívás, néha a lábát megrángatta, akkor a fogdoki érzékeny területhez érhetett. A amúgy fogdoki egy 100 kilós feka nő, Kathy, egy tünemény. Már ahogy fogadott minket, attól jó kedvünk lett :) Utána még egy kis ajándékcsomagot is kapott B. – fogkefével, matricával, fogselyemmel..stb. Ezen a napon taliztam Bertrammal, akivel pár éve ismerjük egymást és most itt van New Yorkban gyakorlaton. Kb 6 órán keresztül beszélgettünk, 3-ra értem haza :) Szombaton 10-kor keltem, elmentem a Union Square-re Évihez és shoppingoltunk 6-ig. Hazamentem, zuhi, ruhacsere, smink, stb és mentem újra Évihez, mert indultunk bulizni a Webster Hall nevű helyre, ahova végül 1 dollárért bejutottunk. :) Az utolsó pillanatban vettem észre otthon a neten, hogy van egy ilyen 1 dolláros kupon, amit ha kinyomtatunk, akkor éjfél előtt 1 dolcsi a belépő és az ital. Mindenkit körbehívtam – mert persze az én családom nyomtatója nem működik – Bertram tudta végül kinyomtatni. Dóri nem tudott jönni, mert a host szülei elmentek valahova és vigyázni kellett az ikrekre. :( A hely ahol voltunk, 4 szintes (ebből eddig 2-t láttam :) ), 3000 ember fér el, jó a zene, nincs meleg!!!, nem annyira drágák az italok sem. Belépés után 2 latino néni vizsgálja át a táskákat – nekem ez is tetszik. De nem csak úgy belenéznek, hanem kipakolják rendesen. Az enyémmel megszívták, mert nagy táskát vittem (váltócipővel – nem röhögni :) ) és legalább 3 percig tartott neki :) Majdnem elvette a fésűmet, mert hegyes volt a vége…de látta rajtam, hogy enélkül hazamennék és mosolyogva visszatette :) Bertram hozta Dávidot, egy magyar munkatársát, és egy kanadai párt – ők is ugyanannál a cégnél vannak. Jó buli volt!!! Circus show van minden szombaton, bohócok és gólyalábon álló emberkék mászkálnak a tánctéren és a színpadon adnak egy rövid show-t is. 4-kor indultunk haza. A Union Square-en még felpróbáltuk a narancssárga kúp alakú bóját (a régi győri idők emlékére :) ) és hazametroztam - a váltócipőmben, ami LAPOS :)

Másnap alig bírtunk felkelni Évivel, de muszáj volt, mert Dóri bejött a city-be és megígértük neki, hogy talizunk. A Grand Centralnál vártuk egymást. Először bementünk a Build-a-Bear macikészítő boltba nézelődni, aztán leültünk a Bryant Parkba beszélgetni, utána Évi megvette a jegyét Long Island-re a Penn Station-ön és ő haza is ment. Dórival beültünk egy olasz kajálós helyre, aztán visszasétáltunk a Grand Centralhoz, mert Dóri is ment haza. Hazafelé a metrón egy afro csajszi megdícsérte, hogy milyen jó farmerszoknyám van, megkérdezte hogy hol vettem (Mandee, of course) – úgyhogy mindenképp jól végződött a nap :)
Következő héten hétfőn anyuka úgy indította a napot, hogy ma lehet hogy később fog hazaérni, mert el kell mennie munka után Long Island-re az autóért. De nem mondta, hogy milyen autó. Délután 6 körül aztán hívott, hogy végül New Jerseybe mentek apukával, mert ott vették meg az ÚJ kocsit. Juhuuu :) Este 10 körül értek haza – így cirka 14 órát dolgoztam, de nem érdekelt. Tehát az új autó, amit vezetek: Ford Fusion hybrid – 2010-es modell. Nem akarok nagy hülyeséget írni, de ennek a hybrid-es dolognak köszönhetően 47 mérföld/óráig az elektromos motort használja a kocsi és 41 mérföld/gallon a fogyasztása városban vagyis kb. 65 km-en fogyaszt 3,7 litert. Hát, annyi biztos, hogy 2 hete van meg a kocsi, már csomószor vezettem és még ¾-ig van a tank. 5 személyes, nagyon kényelmes, jól néz ki, sötétzöld – már majdnem fekete – színű és a legjobb dolog benne: tolatáskor a visszapillantójában kis képernyőn a bal sarokban látom a mögöttem levő teret, mert be van építve egy kis kamera. I love it! :) Plusz tolató-radar is van benne és csipog, ha túl közel vagyok a másik autóhoz. Bár itt Brooklynban mindig csipogni fog, mert mindig csak pont akkora hely van parkolni, ahova épp beférek. Mondjuk enélkül nem tudom hogy menne, mert nem látom a kocsi végét semelyik tükörből sem :) Ezen a héten semmi különös nem történt, taliztam Ifathtal egyik nap, megmutattam neki a nyaralás képeit. Ő novemberben készül Miamiba és most nagyon lázba jött. A kisebbik host gyereke küldött nekem matricát és mondta Ifath-nak hogy csak nekem adhatja oda és kérdezte, hogy mikor megyek hozzájuk megint, mert játszani akar velem :) Egyszer látott összesen :) Imádom ezt a kis 3 éves csoki-kisfiút, annyira édes. A program végén hazaviszem a bőröndömben szerintem :) Még ugyanezen a héten megint összefutottam vele, shoppingolni mentünk Manhattanbe. Szombaton 11-kor keltem, újra shopping délelőtt a Kings Plaza-ban 5-ig (de most nehogy azt higgyétek, hogy shopping-mániám van :) ), este 7 körül átjött hozzám Dóri, készülődtünk és mentünk 10.30-ra a Union Square-re talizni Évivel. Beültünk egy fél órácskára a Starbucksba, bedobtam egy jeges-tejeskávét, aztán indultunk a ismét a Webster Hallba. Útközben "felvettük" Valit, Évi ismerősének az ismerősét, aki most itt volt egy „üzleti-úton” New Yorkban. Nagyon tetszik a hangja, mondtam neki, hogy szinkronizálnia kellene. :) A club előtt várt minket Dávid, Bertram most nem jött. A buli ismét szuper volt! A Tequila pultnál levő bárpultos pasi volt az éjszaka fénypontja. Azt hiszem kb 4 vagy 5 tequilát ittunk és mindig tőle kértük. Babaarc, szép mosoly – de meleg. :) Elneveztük Angelonak, de legközelebb megkérdezem a rendes nevét. Imádnivaló, megállapítottuk, hogy a legjobb shopping-társ lenne :) Itt van róla egy video, és magáról a buliról is a showkkal együtt. Enjoy!

Képek:

4 körül hazamentünk. Másnap délben keltünk és megcéloztuk a Szabadság-szobrot. Bár nem volt foglalt jegyünk (mert azt mondták, hogy eső lesz…ehhez képest verőfényes napsütés volt), beálltunk a sorba Évivel és Dórival. Nem volt annyira gáz, talán 45 percig állhattunk ott – közben visszanéztük Angelo videoját legalább 10-szer :). Itt is volt táskaellenőrzés, meg kapun áthaladás. Amúgy 12 dolcsi a jegy, elég olcsó. A koronába való jegyet nem lehetett kapni, mert a legkorábbi jegy novemberi – ezt előre kell foglalni. Felszálltunk a hajóra, megérkezünk a Liberty Islandre. Már többször láttuk a szobrot, de mindig csak messziről, úgyhogy nem volt meglepetés, hogy elég kicsi. Egy kis leírás: 1886-ban adták át a szobrot, amit Franciaország adott ajándékba az USA-nak az államok függetlenségének 100 éves évfordulója alkalmából. A szobrász Bartholdi volt, a belső szerkezet mérnöki munkáit Eiffel végezte. A nőként ábrázol rézből készült „Szabadság” egy fáklyát tart a jobb kezében és egy táblát a balban. A táblán az 1776.július 4. szerepel – az USA függetlenségének kikiáltása. A nőalak egyik lába láncokon áll, ez jelképezi a szabadságot, a korona 7 ága pedig a 7 kontinenst és a 7 tengert. (bár én ezt nem nagyon tudom értelmezni… kommenteket várok) A teljes magasság a talapzattól a fáklya tetejéig 93 méter, maga a szobor csupán 46. Körbejártuk, fényképezkedtünk - a hajlakk gyártóját meg beperelem, mert végig az arcomban volt a hajam a szélben - aztán egy kis büfé-étteremszerűségben ebédeltünk meg. Visszafelé az Ellis Islandre akartunk volna menni, ahol a régi beándorlási hivatal is van, de olyan késő volt, hogy a hajó már csak Manhattanbe vitt minket vissza. Sebaj, majd legközelebb.

Azóta már eltelt egy hét, de erről majd csak a következő bejegyzésben írok.
Puszi