Utolsó TOEFL class, Hálaadás

Sziasztok!

Péntekkel fejeztem be az előző bejegyzést. Végül elmentünk este egy bárba - ugyanabba, ahol Halloweenkor is voltunk - mozzarella sticks-ek és pár pohár ital kíséretében elbúcsúztunk Bertramtól. Azóta már tudom, hogy épségben hazaérkezett. De nem maradok itt Amerikában a magyar barátaim nélkül, ugyanis Gaby most vasárnap repül az USA-ba :) Nem itt lesz New Yorkban, de meg fog látogatni egy hétvégére majd. Nagyon örülök neki! Karácsonykor pedig jön Vera és Andi! Helgától kaptam egy nagyon szép képeslapot Prágából! Mégegyszer köszi!

Szombaton volt az utolsó TOEFL Preparation órám. Én voltam csak ott 10-re, amikor az óra kezdődött, mindenki késett. Azt tudtuk, hogy páran nem is fognak tudni jönni, de azért meglepődtem :) Susan azt mondta, hogy amíg nincs itt senki, addig válasszam én ki, hogy miről tanuljunk. A kiejtés gyakorlását mondtam neki. Azt mondta, hogy szerinte nekem jó a kiejtésem. Persze mindenkién lehet csiszolni még, hiszen nem ez az anyanyelvünk. Úgy vettem észre, hogy a magyarokat elég jól értik az amerikaiak beszéd közben, a mi akcentusunk más mint a többi nyelvé. Pl. spanyol anyanyelvűek általában lehagyják a szavak végét és mindenkinél van valami probléma. Én most az "a" hangot szerettem volna gyakorolni. Egy példa: THEN és THAN. Szerintem az angolt beszélő magyarok többsége ugyanúgy ejti mindkét esetben a magánhangzót, E. Pedig ez nem így van (a "TH" hangról meg már nem is beszélek, amit ugye nem D-nek mondasz itt, hanem a nyelvet a két fogsor közé kell rakni, de csak egy picit :) ). A THEN-nél tényleg "e"-t kell ejteni, a THAN-nél pedig egy nyitottabb "e" hangot ami az E, A és Á között van valahol :) és ez ugyanígy van az összes ilyen szónál ahol A van és magyarul E-nek ejtenénk (can, and, dad..stb) Ez onnan indult, hogy B-vel gyakoroltam a "salary" (fizetés) és "celery" (zeller) közötti különbséget :) Nem mindegy. Közben aztán beszállingóztak a többiek, de így sem voltunk sokan. Én nem is bántam. Susan sztorizgatott is, mindenki szereti hallgatni a történeteit és azt ahogy beszél. Óra után csináltunk egy csoportképet, de egy valaki nincs rajta. A másik kép pedig a suli folyosóján készült. Nem ronda :)

Balról jobbra: Francesca (olasz), Csilli, Duygu (török), Susan, Belina (lengyel) és Miriam (mexikói)

Az asztalon a táskám, a reggelim és a tejeskávém van. Itt szoktam reggelizni óra előtt. Az óra végén rendeltem Susan-től egy relaxációs CD-t, amit azóta meg is kaptam postán, nagyon jó! Ő beszél alatta, lefekvés előtt hallgatom meg. Magas vérnyomású, stresszes au paireknek hatványozottan ajánlott :) Amúgy meg mindenkinek. Óra után elindultam, hogy keresek szürke táskát magamnak. Perszen me találtam semmi jót. Ezután hazamentem, mert estére meghívott Michaela, a szlovák au pair bulizni és aludtam egy picit. Még a buli előtt átmentem Zsófihoz egy picit, elmesélte, hogy lesz egy háziállata a családnak: 100 lábú hernyó..már nem tudom az angol nevét :) Olvassátok az ő blogját is és megtudjátok. Azóta kiderült, hogy 3 is jött a kukacból - postán :) A buliba 11-re kellett menni, velem volt Francesca és Évi is. Lényeg a lényeg, hogy majdnem 1 órát vártunk a bejutásra, már megfagytunk, meguntuk és felmentünk Éviék lakásába - amit most láttam először, pedig már sokat mesélt róla. Au pairként persze minden lakás elmegy, mert tudod, hogy nem ez a te igazi otthonod és csak egy ideig leszel itt, de én nem tudnék itt így lakni mint ők. Évi mondta is, hogy a gyerekek is jobban szeretik a long islandi nyaralójukat, mint a manhattani lakást. Egy hatalmas stúdió van az alsó szinten, ahova a felső szintről nyílnak az ablakok. Mondjuk nem sokat vannak itt, az biztos, ők is késő estig dolgoznak. 3-ra értem haza éjjel.
Vasárnap volt a Washington DC kurzus utolsó órája, a Metropolitan Museum-ba mentünk. De kiderült, hogy semmi köze nem lesz Washingtonnak az egészhez. Kaptunk kb. 15 oldalt, amit ki kellett tölteni egy amerikai fotós kiállításának nézegetése közben. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem bugyuta és unalmas kérdések vannak. Pl verset kellett írni az egyik képhez, meg volt amelyiket le kellett rajzolni. Mi van??? Én nem versíró meg rajzkurzusra jelentkeztem. A városról akartam többet megtudni. Mindegy, elszórakoztunk a német csajokkal. 4 után hazamentem, este átjött Zsófi és filmeztünk. (Fűrész sorozat)

Nem emlékszem pontosan, hogy mi volt hétfőn és kedden. Szerdán, vagyis tegnap, reggel elvittem B-t suliba, utána felvettem a kisördögömet, O-t egy régi osztálytársának a házában, mert előző nap ottalvós szülinapi bulit csinált. Rögtön azzal fogadott, hogy mi a francot csinálok itt, túl korán jöttem. Persze nem akart suliba menni. Mondtam neki, hogy sajnálom, anyád azt mondta, hogy 9-kor kell felvennem téged. Szerencsére ott volt a házigazda anyukája, és ő is megkérte O-t, hogyha anyuka azt mondta, hogy mennie kell, akkor menjen. Direkt lassabban vezettem, mint szoktam, hogy később érjen be a suliba. Kiszállt és kért egy kis pénzt tízóraira. Akkor már kedves hangja volt - ha pénzt kér, akkor mindig ilyen. Hazamentem, kitakarítottam a nappalit, mert estére áthívtam pár au pairt vacsira. A host familym köztudottan hatalmas kupiban él. Anyuka korábban hazajött, azt mondta, hogy még soha nem látta ilyennek a nappalit és az házat. Mondtam neki, hogy össz-vissz 1,5 óra volt, pakolással, törölgetéssel és porszívóval együtt, közben még mostam is. Délután ő vette fel a lányokat. A fiúnak nem volt suli, ő moziba ment a Twilight új részét megnézni. Hát nem volt elájulva tőle, de kérdeztem és már az első sem tetszett neki annyira. Akkor minek nézte meg a másodikat? :) Nekem sem tetszett az első, ezért nem költök pénzt a másodikra. Felvettem őt a film után, hazamentünk. 4.30-kor az egész család beült a régi kocsiba (az újban csak 5 ülés van) velem együtt és irány a LaGuardia reptér - a család Észak-Karolina államba utazott a Hálaadásra apuka rokonaihoz. Odafelé apuka vezetett, visszafelé én. Én előzetesen a Google Maps-en lecsekkoltam hogy merre kell menni, felírtam egy papírfecnire és próbáltam memorizálni az útvonalat. A család félt, hogy el fogok tévedni, mert odafelé más úton mentünk, amúgy is sötét volt, esett az eső, no GPS. Mondtam, hogy engem nem kell félteni :) Megtaláltam az első autópályát rögtön, tök örültem, utána 10 perc múlva a másodikat is. Itt egy tábla fogadott: 45 miles/hour a sebességhatár. Láttam előtte a kígyózó sort, a pici piros pontok a végtelenségig értek, úgyhogy nevettem a 45 mérfödön, mert az 5-öt sem léptem át. :) Így volt 1 óra 20 perc amíg hazaértem. Nagyon unalmas volt....... Vittem fényképezőt magammal, hogy lefényképezzem távolról Manhattant, de esős és párás idő volt, nem lehetett látni. Szerencsére megtaláltam a hazafelé utat, pedig még tényleg sosem jártam errefelé. Hazaértem, és rögtön hívtam Zsófit és Dórit, hogy jöhetnek ha akarnak. A többi au pairnek azt írtam, hogy 8.30-ra jöjjenek. Dóri hozott répatortát, amit eredetileg Évinek sütött, de ő nem jött, így mi ettük meg. Megfőztem a kedvenc ételemet, ami egy mascarpone-s tejszínes brokkolis tészta. Nem volt mascarpone a boltban, így ricottát, tejszínt és krémsajtot kevertem össze. Csináltam hozzá sushit, sütöttem lasagnat is, vágtam fel mozzarella szeleteket paradicsommal és raktam ki sárgadinnye szeleteket. Lassan megérkeztek a többiek: Laura, Eva, Milana és egy magyar lány, Zsuzsi. Találjátok ki, hogy hol lakik? Tatabányán, ahol én is :) Én már nem csodálkozom ilyeneken. Nagyon aranyos, tök jó hogy megismertük. Ő Long Island-en lakik egy magyar családnál, úgyhogy csak hétvégenként tudunk majd összefutni. Mindenki azt mondta, hogy ízlett a tejszínes/ricottás..stb tésztám, nem is maradt sok szósz. Dóri répatortája is fini volt, nagyon pihe puhi volt belülről (nincs répaíze). Utána Eva és Milana hazamentek, mert másnap dolgoztak, Laura és a magyar csajok itt maradtak. Mivel senki nem hozott DVD-t, kerestünk egyet...Garden State - ezt kezdtük el nézni egy kis vörösbor kíséretében. Úgy emlékszem, mindenki bealudt rajta :) Én arra keltem, hogy Laura öltözködik és megy haza, de akkor már elmúlt éjfél. Lekapcsoltuk a filmet, nem is tudom pontosan hány óra volt...de fél 4-kor feküdtem le aludni. Addig pakolásztunk, beszélgettünk.
Most csütörtök van, boldog Hálaadást mindenkinek aki ünnepli. A történet: 1620. december 21-én ért partot a híres Mayflower Plymouthnál, fedélzetén több mint száz utassal: az első amerikai telepesekkel, akik vallási menekültként érkeztek az Újvilágba. Az első tél kegyetlen volt: a telepeseknek nem volt elég élelmük, rendes házaik, szervezetük nem ismerte a helyi betegségeket, így aki nem az éhség, vagy a hideg miatt halt meg, azt a tüdőbaj, vagy a skorbut vitte el. Ezekben a nehéz időkben a Wampanoag indiánok segítettek nekik: megtanították őket a kukoricatermesztésre, a juharszirup kinyerésére, és halászatra-vadászatra. A tavaszt a telepesek kevesebb, mint fele érte meg, ők azonban egész nyáron keményen dolgoztak, s ősszel a termés bőséges volt. A vezetőjük, William Bradford ezért ünnepet rendezett, amelyre az indiánokat is meghívták, és amellyel hálát adtak Istennek az új életükért. A lakomán a helyi és a magukkal hozott angol étkezési szokásokat vegyítették: vadpulykát ettek kukoricakenyérrel, vörös áfonyával. Nemcsak az Egyesült Államokban tarják meg a hálaadás napját: Kanadában október második hétfőjén ünneplik. Ez az egyik legfontosabb ünnep itt az USA-ban, ilyenkor összegyűlik az egész család és a közeli barátok, hazautaznak a felnőtt gyerekek is a szüleikhez, hogy együtt ünnepeljenek. A nap fénypontja természetesen a vacsora, ahol a főszerepben a pulyka van mindenféle töltelékkel. Holnap: Black Friday. A magyarok talán csak úgyis ismerik ezt a napot, hogy ekkor szoktak valaki mindig halálra taposni Amerikában a boltokban. Igen. A Black Friday, vagyis fekete péntek, a hálaadást követő péntek elnevezése az USA-ban, ami itt a hagyományos karácsonyi bevásárlási szezon kezdete. Sok bolt már hajnalban kinyit és sok elvetemült - és szerintem nem normális - ember a boltok előtt letáboroz már éjfél körül és várja a nyitást (hogy aztán összetapossák egymást és 50 dolcsiért olcsóbban megvegyék a fényképezőgépet vagy bármi mást. A fekete péntek kifejezés arra utal, hogy a kereskedők ekkor kezdenek a pirosból (a veszteség színe a könyvelésben) átmenni a feketébe (vagyis nyereséget termelni). A mai programom: semmitnemcsinálás, beszélgetés a barátokkal MSN-en, blogírás, emailek, pihenés. Ilyen napom már nagyon rég volt..talán nyár elején. De mindig megyek valahova..kell egy kis pihi. Holnap korán kelek, megyek Washington DC-be. Az időjárás előrejelzés szerint pénteken reggel lesz eső (az nem baj, mert buszon leszek), szombaton és vasárnap napsütés felhőkkel, 10-15 fok körül. Jó lenne. Most jutott eszembe, hogy Zsuzsit meg sem kérdeztem a februári nyaralásról, hátha tudna velem jönni. A francia lány nem tud, mert a családja meggondolta magát. Úgyhogy ha az égből nem küldenek valakit, vagy Zsuzsi nem jön velem, akkor nem megyek Mexikóba, hanem valahova máshova. Ja, azt kihagytam, hogy anyuka nekem adta az 1 hete vásárolt fehér bőrkabátját, mert rájött, hogy neki túl fiatalos, rajtam viszont tetszik neki :) 45 dolcsiért vette akciósan. Nagyon örültem neki! Mondta, hogy lehet hogy azért majd kölcsönkéri néha :)
Szép hetet Mindenkinek!

Au pair hétköznapok

Sziasztok!
Ez egy rendhagyó bejegyzés. Soha nem emlékszem, hogy mi történt hétfőtől péntekig. Most mindennap leírtam, hogy miket csináltam, ezt olvashatjátok. Semmi extra, csak au pair hétköznapok. :)

Hétfő

A reggeli készítése közben láttam, hogy O-nak be van kötve a jobb kezén a középső ujja. Kiderült, hogy hétvégén ráesett a kosárlabda és azóta is fáj neki. Délután B-t elvittem a balett órájára – már szereti – és miközben ott volt, találkoztam Zsófival. Ő is Park Slope-ban volt, mert a nagyobbik host gyerekét vitte pszichológushoz és addig a kicsivel egy játszótérre mentek. Odamentem én is 20 percre, beszélgettünk egy kicsit, aztán hazaugrottam O. zene könyvéért, mert 5.30-tól jazz zenekari próbán volt. Kidobtam a könyvet, felvettem B-t, aztán J-t és anyuka is a környéken volt. Hazamentünk, anyuka elkezdte főzni a vacsit, ami quesadilla volt. Ez egy mexikói étel. Két puha tortilla lapban van mindenféle töltelék (zölségek, sajt, néha husi) és ezt kell átmelegíteni egy serpenyőben egy kiskanál olívaolajon. Salsa szósszal szokták enni és tejföllel/natúr joghurttal. 7.30-kor fel kellett vennem O-t a jazz zenekaros próbáról, 7.50-re értem haza. 8-kor elindultunk Zsófival és két gurulós bőrönddel Bertramhoz, aki New Jersey-ben lakik, mert felajánlotta, hogy odaadja nekünk a kettlebell-jeit. Aki nem tudja mi ez, az google-n nézze meg :) Elmentünk a 2-es metroval a World Trade Center helyéig, innen indul a PATH nevű „vasút/metro” New Jerseybe. 1.75 dolcsi egy útra. Az első megállónál kellett leszállni. Kiértünk a felszínre, előttünk volt a Hudson folyó és mögötte Manhattan, a sok kivilágított irodaházzal. Nagyon szép! Az Empire State Building teteje ezen a napon pezsgő színű volt. Megérkeztünk Bertramhoz, nagyon szép kis apartmanban lakik a 12.emeleten. Évi már ott volt, nemrég érkezett. Csinált nekünk teát, de nem akármilyet: anyukája küldött otthonról Gárdonyi Teaházas teát – ez a kedvenc teamárkám. Köszönjük Évi anyukája!!!! :) Bertram is készült, vett nekünk csokit. Én nem ettem, de Évi elfogyasztott egy táblával :) A csajok odaadták nekünk a szuvenirt, amit még Bostonban vettek. Mondták, hogy kicsi lesz és hülyeség, de mindekire illeni fog :) Dórinak még adósak vele. A lényeg, hogy kitűzőt kaptunk, az enyémre az van írva, hogy TOFU és tofuszeletek tarkítják a csodálatos barna hátteret :) Bertram fotósat kapott, vajon miért? :) Dóri pedig nem mondom meg hogy mit, mert meglepi lesz. Én ki is tűztem rögtön a pulcsimra. Ezután elkezdődött a kettlebell oktatás, aminek még mai napig érzem a hatását…. 11-kor hazaindultunk és Zsófival fél 2-re értünk haza.

Kedd

A reggel balhéval kezdődött, ugyanis O. panaszkodott, hogy fáj az ujja és nem akar suliba menni. Persze anyuka rögtön mondta, hogy ez nem kifogás, ha nem is ír az órán, attól még be kell ülnie és hallgatnia amit a tanár mond. Ők fent veszekedtek az emeleten, addig én B-vel álltam lent a bejárati ajtónál indulásra készen. O. elkezdett sírni, akkor már kitalálta, hogy a hasa is fáj. Anyuka nem tudta lerángatni, ezért feladta…ma O. otthon marad, de TV-t nem nézhet. Nem nagyon örültem neki, de nem volt mit tenni. Elvittem a kicsit suliba. Hazaértem, O. lejött, hulla fehér arca volt, mondta, hogy adjak neki valami gyógyszert, mert már a feje is fáj. Adtam neki Motrin-t (ez itt a fájdalomcsillapító). Utána különben nekem is elkezdett fájni a fejem…biztosan front volt. Mivel nem nézhette a TV-t, dél körül bekapcsolta a számítógépet és azon nézett meséket, nem hülye a gyerek :) Megsétáltattam a kutyusokat és fél 3-kor indultam B-ért. 4.30-ra elvittem őt táncra, amíg ő ott volt, addig én vettem pár cuccot a Key Food nevű supermarketben, mert apuka elfelejtett bevásárolni hétvégén. Zsófival kitaláltuk, hogy egyik nap csinálunk mákos gubát, úgyhogy vettem két hosszú kiflit és sikerült mákot is találnom elég jó áron. Táncóráról haza, anyuka már otthon volt, elkezdte csinálni a vacsit, mondta, hogy én elkészíthetem a salit. Ő valamilyen rákos cuccot csinált, amit aztán megsütött a sütőben és tésztával összekeverte a végén. Én a saliba raktam szép zöld salátaleveleket, kígyóubit, lilahagyma karikákat, vékony zöldalma szeleteket, diót és pisztáciát. Jó kis őszi saláta. Anyuka összedobott hozzá egy fini öntetet. Közben O. megkért, hogy segítsek neki kivagdosni pár képet, amik a spanyol házijához kellenek – Puerto Ricoról kell csinálni egy kis könyvet. Jó hangulatában volt – én ezt annak tulajdonítom, hogy nem kellett suliba mennie – és legalább 6szor megköszönte, hogy segítek neki. Azt kérem karácsonyra, hogy mindig ilyen legyen :) Megjött minden családtag, együtt leültünk az asztalhoz. Rég volt már ilyen. Épphogy csak elkezdtünk enni, megszólalt a mobilom a konyhában. J. szólt, hogy csörög a telefonom, de mondtam neki, hogy mindegy, biztosan nem fontos, majd visszahívom vacsi után. Mondta, hogy ez tetszik neki, hogy nem ugrok rögtön a telefoncsörgésre. Ezután J. kihúzta anyukánál a gyufát, mert megkérte, hogy hívja fel az egyik szomszédot most rögtön, mert blablabla. Anyuka mondta, hogy nem, mert most ült le enni és szeretné először befejezni a vacsorát. Pont ekkor megszólalt anyuka telefonja, de nem vette fel. J. közben mondta neki, hogy vedd fel anyu, mert biztos a szomszéd hív. Ezután a szomszéd a vonalas számot hívta :) Ha csörög a vonalas telefon, akkor B. mindig ugrik és odahozza. Most is így volt, elfutott érte a nappaliba, de nem hallotta, hogy közben anyuka azt mondja neki, hogy nem kell idehoznia. Már visszarohant a konyhába vele, J. kikapta a kezéből és felvette gyorsan. anyukát keresték és J. odanyomta az anyja füléhez a telefont. Anyuka csak ennyit mondott: „Szia Robert! Most éppen vacsorázom, szeretném befejezni és majd visszahívlak. Bye.” és kinyomta. :) J. kiakadt, hogy miért nem tudott vele beszélni, anyuka meg azért volt mérges, hogy J. miért vette fel a telefont. Anyuka megkérdezte apukát, hogy ő mit gondol erről, szóljon már hozzá :) Ő annyit mondott: J. én veled értek egyet, de azzal nem, hogy itt veszekedtek az asztalnál. Erre az anyuka odafordul hozzám: Már látom, hogy miért nem szoktál velünk vacsizni :) Ez tök vicces volt. Különben legtöbbször azért nem vacsizom velük, mert ha annyit és azt enném mindennap este amit ők, akkor úgy néznék ki, mint egy hordó. Ezért én általában kihagyom és eszem egy gyümit vagy elmegyek és talizok a barátokkal.

Szerda

Szerdán reggel minden gyerek elment a suliba, de anyuka mondta, hogy elviszi délután O-t dokihoz, mert lehet hogy eltörött az ujja. Nagyon szép idő volt, 10-kor átjött Zsófi és elsétáltunk a Prospect Parkon keresztül Park Slope-ba. Láttunk egy pasit, aki egyszerre 8 kutyát sétáltatott. Lefényképeztem hátulról:

A Bank of Americaba mentünk, de nem volt bent az ügyintéző akit kerestünk. Elmentünk a Key Foodba, ahol még vettünk vaníliás pudingport a mákos gubához. Délután a szokásos időpontban felvettem B-t. Gyorsan megcsinálta a háziját, aztán Youtube-on nézett videokat Peruról :) Most erről tanulnak és érdekli – ráragasztottam a földrajz-mániámat, már csomó fővárost tud :) Fél 6 körül megérkezett J., anyuka és O. még a dokinál voltak, úgyhogy anyuka küldött egy üzit, ha ma csak a két gyereknek csináljak vacsit. B. kedvence a mac ’n cheese (sajtszószos tészta), úgyhogy azt csináltam. Egy kis besamelmártásba olvasztottam cheddar sajtot, főztem tésztát, összekevertem a kettőt és kész. B. kevert bele borsót is. Ízlett nekik. Ezután J. házit csinált, B-vel pedig lementünk a szobámba és azt játszottuk, hogy ő a fodrászom, mindenféle őrült hajat csinált nekem, a felét majdnem kitépte miközben fésülte. Én kivasaltam a haját, ami nagyon tetszett neki, mert így hosszabbnak tűnt.

Csütörtök
Eljött a várva várt nap: mákos gubát készítettünk Zsófival. Átmentem hozzá 9.30-kor reggel, miután átálltam a kocsikkal és elkezdtük a mákos guba gyártást.:) Sajnos a két kifli amit vettem már nem volt puha, de a vaníliás tej megtette a hatását. Nagyon finom lett a végeredmény, még biztosan fogunk ilyet csinálni. Képek:

Délben hazamentem, beszélgettem Skype-on egy kicsit Verával, kifestettem a körmeimet, kutyát sétáltattam és elindultam kocsival felvenni a lányokat. Mire hazaértünk, anyuka már a konyhában aprította a zöldségeket turbó üzemmódban :) Mindent gyorsan csinál és hatalmas rumlit hagy maga után - amit persze én pakolok el a végén. Kb. 10 percet töltöttem otthon, amikor írt host fiam egy sms-t, hogy vegyem fel. Anyuka adott pénzt, hogyha már elmegyek, vegyek 2 kis doboz Haagen Dazs fagyit (egyik legjobb márka itt, vannak boltjaik is) és egy narancslevet. Végül J. vett, addig én a kocsiban maradtam. Az egyik fagyi amit választott csokis süti ízű, a másik mentolos cukorka ízű :) Hazaértünk, és anyuka megkért, hogy csináljak sushi-t, mert szerinte én jobban csinálom mint ő, pedig ő már évek óta készíti, de mindig szétesik. Én eddig talán 6-szor csináltam :) De rájöttem, hogy az övé azért esik szét, mert kapkod, siet, én meg nyugiban csavarom fel a norit. (nori = sötétzöld vékony algalap, amiben a rizs és a töltelék van, a sushi külső része) Csináltam olyat is, amiben lazaccsíkok vannak, és olyat is amiben csak zöldségek - avokádó, uborka, répa. Lefényképeztem a végeredményt:

Közben hazajött apuka, de csak 5 percet volt itthon, mert ment Washington DC-be egy üzleti útra. B. ezért elkezdett sírni, üvölteni, hiába mondtuk, hogy holnap hazajön. Fél 8-kor átmentem Zsófihoz, és újra New Jersey felé vettük az irányt. Bertramnak vittünk mákos gubát, ő képeket és videokat mutatott nekünk, aztán megnéztünk egy filmet: The Remains of the Day (1993. Anthony Hopkins és Emma Thompson). Jó volt, csak hosszú, így végül 1-kor indultunk haza, és fél 3-ra értünk Brooklynba...már nagyon álmosak voltunk Zsófival.

Péntek

Ma reggel anyuka azzal fogadott a konyhában, hogy itthon fog dolgozni, elviszi reggel a lányokat suliba és utána bevásárol. Csak annyi segítségre lesz szüksége, hogyha megjön a boltból, akkor segítsek neki elpakolni az egy tonnányi cuccot. OK. Az, hogy délután mi lesz, egyelőre rejtély, soha nem lehet tudni. Tervezünk még egy utolsó összejövetelt Bertrammal, Évi is tudna jönni ma és Zsófi is. Remélem összejön.

Jövő héten folyt.köv.

Guggenheim Museum, Bryant Park

Sziasztok!

Fogalmam sincs, hogy mi történt az elmúlt héten hétköznap, úgyhogy a hétvégéről írok csak.

Szombaton a suliban megcsináltunk egy TOEFL tesztet, de valami gond volt a programmal - számítógépes teszt - és nem kaptunk rá pontokat. Végülis gyakorlásnak jó volt, rájöttem, hogy túl gyorsan csinálom a feladatokat és mindig marad időm, kivéve a writing-nál. Úgy tudom, hogy a TOEFL vizsgát Magyarországon lehet honosítatni. 120 pont a maximum és a magyar nyelvvizsga központ weblapján az van, hogy 83-120 pontig felsőfokú nyelvvizsgára lehet váltani ezt a tesztet. Úgyhogy valószínűleg ezt fogom megcsinálni, nem egy otthonit. Ez volt az utolsó előtti óránk, jövő héten lesz az utolsó, úgy tervezem, hogy viszek majd valami sütit és akarok csoportképet is csinálni. :) 2-kor végeztem és találkoztam Ifath-tal, aki a Century 21-ban shoppingolt - az utolsó ajándékokat szerzi be, amiket hazavisz szuvenirnek. A probléma csak az, hogy legalább huszan vannak a családban, akiknek Ifath venni akar valamit. Aztán még elmentünk a Sohoba is nézelődni, de nem vettünk semmit. 4.45-re megérkeztünk a Guggenheim Museumhoz, ugyanis 5.45-től nincs belépő (vagyis annyit fizetsz amennyit akarsz). Mi 1 dollárt fizettünk, volt aki 50 centet. Még nem volt nagy sor, amikor érkeztünk, úgyhogy egy órát beszélgettünk, és utána nagyon hamar bejutottunk. Ez a múzeum is a híres Museum Mile-on található, nagyon közel a Metropolitan-hez, 1959-ben építették. A múzeumok közül nekem ennek az épülete tetszik a legjobban New Yorkban. 5 szintes az épület, és körkörösen fut a "folyosó" felfelé. Itt nincsenek nagy termek - pár kisebb van csak - hanem a legtöbb kép az épület oldalán levő falon van. Nekem nagyon tetszik! Az összes fal fehér, ami szerintem szintén jó ötlet volt. Ha jól tudom, itt csak 20. századi festmények vannak kiállítva mindig. Most éppen Kandinsky kiállítás van. Wassily Kandinsky („magyarosan” Vaszilij Kandinszkij) 1866-ban született Moszkvában, orosz absztrakt festő, író. Eredetileg jogásznak tanult, de 26 évesen kitalálta, hogy inkább festő lesz. A legtöbb festménye olyan, hogy azt mondanátok rá: ilyet én is tudok csinálni! Színes formák és fekete vonalak. Láttunk pár olyan festményét is, amin voltak emberalakok (pl egy piknikes kép), vagy épületek, azok nagyon tetszettek. Kaptunk egy fülhallgatót, és ezzel sétáltunk végig a múzeumban. Ingyenes audio tour 1 dollárért :) Ha elérkeztünk egy képhez, aminél volt egy sorszám, csak bepötyögtük és egy női/férfi hang elkezdett beszélni a képről. Nem néztük meg az összes képet, már fáradtak is voltunk és 7.30 körül befejeztük a múzeumozást. Utána Ifath Brooklynba ment az egyik barátnőjéhez, én pedig Bertrammal taliztam. Jövő héten már megy haza, gyorsan eltelt a 3 hónap. Beültünk egy tök jó bár/étteremszerűségbe a 2nd Avenue-n. 2-re értem haza.

Vasárnap fél 11-kor a Grand Centralhoz mentem, mert találkoztam Giovannaval, aki tudna velem jönni februárban a nyaralásra. Vele volt egy barátnője, szintén mexikói, Kristel, aki lehet hogy tudna jönni velünk. Ő még csak 2 hete érkezett az USA-ba :) Reggeliztünk egyet a Grand Central egyik pékségénél és beszélgettünk az útról. Még nem akarom elárulni, hogy mit tervezünk, mert nem 100%. Ha lefoglaltuk, akkor megtudjátok. Dél körül elindultunk a Times Square felé, mert ők Broadway showra mentek. Elkísértem őket, bementünk pár boltba nézelődni, elbúcsúztunk, és visszamentem a Bryant Parkhoz. Itt van a karácsonyi vásár, amiről már írtam. Gyönyörű napsütéses idő volt, sokan mászkáltak kabát nélkül. Leültem egy padra a tejeskávémmal, bekapcsoltam az ipod-ot és olvasgattam. Egy ember oda is jött hozzám megkérdezni, hogy hol lehet Broadway színházjegyeket kapni, látja, hogy én new yorker vagyok :) Dóri közben hívott, hogy itt van a cityben, játékboltban shoppingol. Mondtam, hogy ráér, mert én itt el tudok ücsörögni egész nap, ha kell. :) 3 óra körül taliztunk, körbejártuk a vásárt. Csináltam pár képet:

Dóri az új host gyerekeinek keresett valamilyen ajándékot, mert szülinapjuk lesz. A karácsonyi vásárban viszont nem talált olyat, ami tetszett, továbbmentünk egészen a 34. utcáig. Bementünk egy H&M-be és egy Old Navy-be is, aztán vissza a 42. utcán levő játékboltba. Itt vett Dóri a gyerekeknek meglepit, azóta szerintem már fel is adta postán. Én hazamentem, mert már fáradt voltam, Dóri még elment a Build-a-bear shopba, ahol a pici lány, B. szülinapi bulija is volt. Írt aztán egy sms-t, hogy csinált egy hóembert, akinek Andrew a neve :) De jó, várom a képet róla! Szóval, így telt a múlt hétvégém. Remélem örültök a képeknek.

Puszi

Good morning Brooklyn!

Hello Mindenki!

Múlt héten egyik reggel anyuka bejelentette, hogy augusztusban Mexicoba mennek nyaralni két hétre. Egy családnál fognak lakni, akik ellátják őket igazi mexikói étellel, itallal, emelett nyelviskolába fognak járni a gyerekek és kirándulnak is. Tök örültem ennek, főleg a két hétnek :) Most december végén pedig síelni mennek, úgyhogy lehet hogy nem is fognak Verával és Andival talizni, viszont mondta anyuka, hogy nyugodtan, akár még a hálószobájukban is aludhatnak a csajok! :)

Egyik nap mikor jöttem hazafelé reggel B. sulijából és egy dugó közepén ültem, elkezdtem keresgélni rádiócsatornákat, és ezt találtam:

Soha nem hallottam még ezt a számot, rákerestem, és ez egy 1969-es dal :)

Pénteken este átmentem Francescahoz, mert a host szülei elmentek Long Islandre és meghívott pár embert magához. Én elég korán érkeztem Zhelmával, az argentín au pairrel együtt, úgyhogy segítetettünk Francescának főzni. Lassan megérkeztek a többiek is, tök jó este volt. Vannak képek is, csak még nem kaptam meg őket...

B-vel egyik délután közösen sétáltattunk kutyát. Szép őszi nap voltt:

Szombaton reggel mentem suliba és 1 megálló után megszólalt a "bemondó ember" (aki amúgy csak akkor szokott bemondani valamit, ha változás van a menetrendben) : Good morning, Brooklynnnn! This is a Bronx bound "2" train, I hope everyone's gonna enjoy the ride! Next stop is Franklin Avenue. Have a nice day! Ez annyira jó volt :) Mindenki mosolygott. Legközelebb ha van nálam fényképező, akkor csinálok videot, és ti is hallhatjátok :) Susannal megint tök jó óránk volt, utána taliztam Dórival a 46.utca és 5.sugárút sarkán a Barnes and Noble könyvesboltban. Utána gondoltuk, hogy hazamegyünk, de bementünk egy ZARA-ba és egy H&M-be is és hazafelé "belebotlottunk" a Bryant Parkban lévő karácsonyi vásárba. Már karácsonyi láz van, az utcákon sok helyen felszerelték a karácsonyi csillagos-fenyőfás égőket, a boltokban is van egy karácsonyos részleg. Nagyon-nagyon jó vásár - leszámítva hogy az európai palacsinta 4 dollárnál kezdődik - sok jó dolgot lehet kapni, fejben elköltöttünk az au pair életünk összes hátralevő fizetését :) Legközelebb csinálok képeket a boltokról. Végül 9 körül értünk Brooklynba, átmentünk Zsófihoz, kicsit beszélgettünk, Dóri gépét próbáltuk rábírni, hogy működjön az internet, de semmi :( Vasárnap fél 11-kor indultunk útnak, Dóri, Zsófi és én. Gyönyörű idő volt, olyan mintha tavasz lett volna. Az Atlantic Centerbe mentünk, azon belül is a Burlington Coat Factory-ba. Mint a neve is mutatja, rengeteg kabát van itt. Mind olyan, ami leárazott. Szerintem 1 órát eltöltöttünk itt, megtaláltam az egyik téli kabimat, amit meg is vettem. Azért az egyik, mert még egyet szeretnék venni, ami tényleg nagyon-nagyon meleg. Guess a márka, lila a kabi és illik hozzám :) Nagyon örülök neki. Utána még a Targetben vettünk Zsófival öblítőt (egyikünk host családja sem használ, de mi igen :) ) és Zsófi olyan rendes volt, hogy hazadobta a cuccokat, hogy ne kelljen egész nap cipelni. Mi addig Dórival elmentünk a Barnes and Noble-be, megvettük Évi ajándékát, aztán taliztunk egy brooklyni sapka-sál-táska-ékszer boltban. Itt még egy nyakláncot beszereztünk Évinek, utána a Borough Hall-nál Starbucks-oztunk egy kicsit. Évivel 4-kor taliztunk a West 4th Streetnél - mi késtünk fél órát :) Zsófi vett egy ajándékot a MoMA (Modern Museum of Arts) ajándéküzletében az otthoniaknak, aztán elsétáltunk a Washington Square-re, ahol odaadtuk Evitának az ajándékot. Úgy tűnt, hogy örült neki :) Fotózós könyvet és egy kék-ezüst színű nyakláncot kapott. Leültünk egy padra, beszélgettünk, 7 körül mindenki hazaindult. Jó kis hétvége volt, semmi nevezetesség, csak sétálgatás a barátokkal.

XOX

Broadway Show és Halloween

Sziasztok!
Bele is vágok a közepébe. Szerdán este 6.30-kor elindultam otthonról, ugyanis életem első – de nem utolsó – Broadway show-jára mentem. Évi és Zsófi is jöttek, 7.30-ra kellett a Winter Garden Theater nevű színház elé menni, ott gyülekeztünk a többi au pairrel együtt.

Én csini ruhában mentem, de nem lett volna muszáj, mert az emberek 90%-a farmerban volt. Itt nem szokás kiöltözni. A counsellor odaadta a jegyeket és pár perc múlva már helyet is foglaltunk. Nem annyira nagy színház, de nagyon szép. Mi az emeleti nézőtéren ültünk. 8 órakor kezdődött az előadás: Mamma Mia! Ennél a pontnál sajnos ki kellett kapcsolnom a fényképezőmet...

A történet ugyanaz, mint a Mamma mia filmé (Meryl Streep, Pierce Brosnan, Colin Firth), amit 2008 nyarán mutattak be. A musical régebbi, 1999-ben volt az első előadás, azóta 2 milliárd dollárt hozott a konyhára és kb. 30 millió ember látta. Aki látta a filmet, az tudja, hogy végig ABBA slágerek mennek. Nekem a film nem igazán tetszett, de ez a show fantasztikus volt. 8-kor elsötétült a színpad, kigyúlt egy kis fény a függöny mögül, eindult a zene, a közönség sikítozott és tapsolt :) A történet egy görög szigeten játszódik, ahol Sophie, egy 20 éves fiatal lány, készülődik az esküvőjére Sky-jal. Meg szeretné hívni az apját is az esüvőjére, de nem tudja, hogy ki az. Megtalálja az anyja – Donna – régi, 20 évvel ezelőtti naplóját, ahol az anyuka 3 férfivel is randizott szinte egyidőben – Sam-mel, Harry-vel és Bill-lel. Sophie elhatározza, hogy a szigetre hívja mindhárom pasit az esküvőjére, Donna tudta nélkül. Mindhárman elfogadják a meghívást, megérkeznek a szigetre. Ezzel szinte egyidőben, az anyuka 2 legjobb barátnője is megjelenik – Tanya és Rosie. Amikor Donna meglátja a 3 ex-pasiját, akkor énekli el a Mamma Mia című számot :) Mindegyik színész nagyon-nagyon jól játszotta a szerepét. Jókat nevettünk, sok vicces jelenet volt. Tetszett a díszlet, a koreográfia, a szereposztás, a jelmezek és az is, hogy zenekar játszotta élőben a zenét. A show végén felállva tapsoltunk és táncoltunk is egyben, fantasztikus előadást láttunk. Szombaton volt Halloween. De mi is ez valójában? A Halloween valószínűleg a kelta kultúra őszre eső újév „Samhain” ünnepéből ered. Ezen az éjszakán úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjszakán vándorolnak a holtak birodalmába. Ezért öltöznek be az emberek különféle ruhákba, hogy a szellemek azt higgyék, hogy ők is közülük valók, és így továbbállnak. A gyerekek házról házra járnak, becsengetnek és amint kinyílik az ajtó ezt kiáltják: „Trick or treat!” Ez kb azt jelenti, hogy adj cukrot, különben elkövetek valamilyen csínyt ellened. A legtöbb ház fel van díszítve mű pókhálóval és az ijesztő fejformára hasonlító tökökben égnek a gyertyák. Én a dekorációról és a tökfaragásról lemaradtam, mert suliban voltam. Mire hazaértem már az egész utca jelmezben volt, a legtöbb ház ajtaja nyitva állt, a szomszédok különféle jelmezekben ácsorogtak a házuk előtt. Host anyám hippinek öltözött – fekete hatalmas mikrofon haj, piros vastagsarkú lakkcsizma, peace-jeles fülbevaló..stb. :) O. bohóc volt, B. pedig Laura Ingalls, A farm ahol élünk című sorozatból. Nagyon édes volt. J-t nem láttam, apuka nem öltözött be. Francescaval mentem haza, 1 óránk volt csak, hogy elkészüljünk. Már a héten vettünk pár cuccot: fehér arcfesték, fehér púder, műseb, vörös rúzs, piros ceruza. Francesca vámpírnak öltözött, én pedig kölcsönkértem B. tavalyi parókáját és azt vettem fel egy fekete ruhával. Az arcunkat fehérre festettük, a szemünket feketére, a szánkat vörösre, mintha lefolyna a vér róla. Igazából nem tudom, hogy én milyen karakter voltam. A lényeg az volt, hogy halott legyek. :) (Valaki az utcán megkérdezte, hogy én vagyok-e a halott Marie Antoinette. Mondtam, hogy igen :) ) Nem muszáj félelmetes jelmezt felvenni, de én nem akartam pl hercegnő vagy katica lenni, ami már voltam az oviban. :) Csatlakozott hozzánk Dóri és Zsófi is és indultunk a Union Square-re, itt találkoztunk a többiekkel. Név szerint: Évi, Bertram, Ifath, Michaela, Laura, Luba, Milana, Eva és még pár au pair. A Halloween Parade 7-kor kezdődött és az egész napos napsütés után pontosan ekkor kezdett el esni az eső, egészen a felvonulás végéig esett. A parádét sajna nem láttuk, mert az eső ellenére is hatalmas tömeg volt és nem lehetett a lezárt 6. sugárútra rálátni, hiába próbáltunk helyet keresni. Hosszas sétálgatás, egymás elvesztése, várakozás, stb után megbeszélük, hogy üljünk be egy bárba. Laura, az egyik au pair mondta, hogy tud egy jó bárt a Wall Street környékén. Oké, menjünk oda. Már a metrómegálló után szétszakadt a társaság és mikor felszálltunk kb heten a metróra, akkor tűnt fel nekünk, hogy Laura és még 2 másik csaj sehol sincs. Nagyon örültünk, ugyanis Laura volt az egyetlen, aki tudta, hogy hol van ez a bár :) Leszálltunk a City Hallnál és elterveztük, hogy elsétálunk a Wall Street-ig, Laura meg majd biztosan jön utánunk a következő metróval. A Broadwayen gyalogoltunk dél felé, és az egyik sarkon, még a Wall Street előtt, hallottuk, hogy megy zene és állnak sorban az emberek. Gondoltuk megnézzük mi az. Ez egy lakóház alja volt, ahol fiatalok álltak sorba a lépcsőházban a lift előtt. Fogalmunk sem volt, hogy hova mennek, de követtük őket :) Fel a 9. emeletre, és belecsöppentünk egy amerikai házibuliba :) Nem tudom ki volt a házigazda, senkinek nem tűnt fel, hogy mi itt vagyunk. :) Kár hogy üvöltött a zene és 2 szót sem lehetett beszélni, úgyhogy nemsokára leléptünk. Hosszas keresés és Ifath telefonálgatása után megtaláltuk a helyet amit Laura ajánlott és már ő is ott volt. Két része volt a bárnak, egy karaoke és egy beülős rész. Mi az utóbbiban voltunk. Bertram 2 képe:Koktéloztunk, voltak akik ettek is, beszélgettünk, fényképezgettünk, jól éreztük magunkat.

A fényképeket majd feltöltöm az albumokba, addig is nagyon gyorsan összedobtam egy videot az eddig megszerzett képekből és videokból:

Másnap volt óraátállítás - ne kérdezzétek, hogy itt miért nem akkor amikor Magyarországon - de én ezt nem tudtam, viszont 1 órával tovább tudtam aludni. B. reggel bejött a szobámba és mondta, hogy majd ha hazajövök este, akkor nézzek be a párnám alá. OK. Suli volt, Washington DC kurzus. Dóri elkísért a Wall Streetig, bementünk reggelit venni a szokásos boltba, ahova mindig megyek suli előtt. Tejeskávé és túrósbatyu-szerűség :) Van egy francia csaj, aki lehet hogy tudna velem jönni Mexikóba februárban, de meg kell kérdeznie a host szüleit. Ha tud velem jönni, akkor megmondom Giovannanak, hogy sorry, de találtam mást. Majd kiderül - remélem minél hamarabb. Este hazaértem, a párnám alatt ezt találtam:"I love you Csilla. From, B." Imádom B-t, nagyon fog hiányozni majd, ha hazamegyek...

A képeket hamarosan feltöltöm az albumokba, most megyek aludni. Puszi Mindenkinek