2010. július 26., hétfő

Egy újabb hét a "concrete jungle"-ben

Sziasztok!
Mint látjátok, megújult a blog arculata. A régi háttér valamiért eltűnt, ezért újat kellett választanom. Az elrendezés nagyjából ugyanaz, egy-két dolog változott csak. Remélem nem vibrál a szemetek a sok színtől :)

Maple Street Inn
A "házunk" átalakult egy szállóvá. Fullon van, több vendéget nem tudunk fogadni – ennyire népszerű :) Múlt hétvégén beköltözött anyuka legjobb barátnője a két tinilányával (12 és 14 évesek), mert válnak a férjével és a házat már eladták, de még nem találtak megfelelő albérletet. Anyuka barátnője az alagsorban lakik (ahol én is) a mosókonyhás szobában, a fürdőszoba mellett, a lányok pedig a nappaliban levő kanapékon hajtják álomra a fejüket – általában éjfél után. Mindkettő kiscsaj szinte egész nap itthon van és internetezik. A nagyobbik szokott kimozdulni egy kicsit a barátokkal. Különben nagyon csendesek, csak az anyjukkal kiabálnak néha, a hiszti még mindig megy nekik. A legutóbbi pár napja volt, amikor a nagyobbik lány pont valamelyik barátnőjének azt panaszolta a telefonban, hogy csak 1 hétre mennek Spanyolországba, amikor múltkor még 2 hétről volt szó és ezt nem hiszi el, nem érti, hogy miért mennek ilyen kevés napra. Ezt legalább 8-10 percig ecsetelte. Az „I can’t believe” kezdetű mondat kb. ötvenszer hagyta el a száját. A másik ilyen a kisebbikkel történt, amikor az anyjával veszekedett, hogy miért nem vásárolhat ruhákat az internetről, miért kell boltba menni ehhez. No comment. Amúgy velem nagyon kedvesek, mindent megköszönnek, de nagy „drama queen”-ek.
Majdnem mindennap itt aludt náluk valaki még pluszban, és a család  egyik régi au pair-e, M., is itt töltötte a délelőttöket és estéket a barátjával. Este jöttek még át szomszédok - ennyien nem is tudom, hogy fértünk el az étkezőben :) Ja, és anyuka barátnője beköltöztette a két nyusziját is az alagsorba, akik eddig az állatorvosnál voltak. Nem hangosak, semmit nem csinálnak egész nap, csak kukucskálnak ki a ketrecből. Néha megfuttatják őket. Aranyosak nagyon, az egyikük akkora mint egy kisebb kutya :) Azért is örülök az ugrifüleseknek, mert amíg ők Barcelonában nyaralnak majd, addig én viselem gondjukat, és ezért plusz pénzt fogok kapni. És a plusz pénz azt jelenti, hogy meg fogom tudni venni a Macbook-ot, amit már olyan régóta szeretnék!!! Persze nem 1000 dollárt kapok a nyulakért, már van erre külön félretett pénzem, csak hiányzik egy kicsi. Viszont Californiára is spórolni kell, mert még mindig csak a repjegyek vannak meg, szóval nem egyszerű a helyzet. :)
Milana és thai food
Hétfőn este munka után Zsófival és Siobhannal átmentünk Milanahoz és a kertben ettünk egy kis thai vacsit, amit a kedvenc thai éttermünkből rendeltünk. Még nem unjuk!!! :) Borozgattunk, ott volt még két másik orosz lány, akikkel Milana találkozott a vonaton előző nap és meghívta őket.
MET és anyuka visszatéréseKedden elmentünk a Metropolitan Múzeumba megint, mert Oliviának van egy házija a nyárra, amit egy szabadon választott múzeumban kell megcsinálni. Jött a régi aupair, M., a barátja, O., B. és anyuka barátnőjének kisebbik lánya. A múzeum tetőteraszán van most egy bambuszos kiállítás, azt néztük meg. A képen O. és barátnője csinálnak vázlatot erről „bambusz építményről”, ami 5000 bambuszból áll és fel lehet rá mászni (előre foglalt jegyekkel).

Anyuka pont vacsira toppant be az egy hetes kanadai üzleti útja után. Mindenkinek hozott ajándékot, én egy wesco kalapot kaptam, ami állítólag a Calgaryban élő fiatal lányok körében nagy divat. Nem hiszem hogy hordani fogom, de farsangra, halloween-ra még jó lehet :)
Mozi és az eltűnt kocsiSzerdán átjött hozzánk reggel L., a 9 éves szomszéd fiú. Az apja megkért, hogy vigyázzak rá szerda-csütörtök egy kis plusz pénzért. Ezen a napon moziba mentünk, mert meg akarták nézni a „Grown ups” című vígjátékot. Odamentünk hamarabb egy kicsit, hátha nem találok rögtön parkolóhelyet, de szerencsére volt. Csatlakozott hozzánk Siobhan, akinek a gyerekei táboroztak, ezért ráért velünk filmet nézni. A film közepes volt, az előzetes alapján jobbra számítottam, de azért jól szórakoztunk. Kiértünk a moziból és jött a sokk: nincs ott az autó, ahol leparkoltam vele. Majdnem szívrohamot kaptam. Kettő lehetőség merült fel: ellopták vagy elvontatták. Semelyik nem tűnt logikusnak, mert ez egy nagyon jó környék, fényes nappal volt, forgalmas és bezártam az ajtót. Az elvontatás is furcsa lett volna, mert nem volt semmilyen jel ott, ahova álltam, direkt megnéztem, mikor kiszálltunk. Felhívtam anyukát. Általában sms-ezünk napközben, hívni nem nagyon szoktam, inkább ő engem, mert nem akarok zavarni a munkájában. Így kezdte: „Hi! Is everything OK?!” :) Hát nem…úgyhogy elmondtam neki, hogy mi a szitu. Nem tudom miért, de nagyon nyugodt volt, ami nem vall rá de én örültem neki. Mondta, hogy kérdezzünk meg pár ott lakó embert, hátha láttak valamit, addig ő felhívja azokat, akik autókat vontatnak el, hátha ez történt. Az út túloldalán voltak munkások, akiket szerencsére meg tudtam kérdezni és az egyikük mondta, hogy ő látta, hogy elvontattak 2-3 autót arról a helyről, ahol a miénk is volt. Kérdeztem, hogy tudja-e az okát és mondta, hogy azért, mert oda nem lehet parkolni. Átmentünk a zebrán, újra megnéztem és semmilyen jel nem volt a parkolással kapcsolatban, csak egy tábla a pénteki úttakarítás időpontjáról. Felhívtam anyukát, elmondtam neki, hogy szerencsére „csak” elvontatták. Mondtam neki, hogy csinálok pár fényképet a helyről, mert tényleg nincs semmilyen figyelmezetés, ezt be tudjuk mutatni bizonyítékként. Kérdezte, hogy hívjon-e taxit nekünk, de mondtam, hogy nem kell, átsétáljuk a parkot, 35-40 perc. Hamar hazajött anyuka, bepattantunk a régi autóba, felvettük az újat és hazavezettünk. Kiderült, hogy buszmegállóba álltam, ezért kaptunk először büntetést, majd elvontatták. Itt vannak a képek, nonszensz, hogy ez buszmegálló volt, de anyuka nem fog harcolni a pénzéért, mert nincs rá se kedve se ideje. Mindenesetre a lényeg, hogy nem vagyok hibás, ő is ideparkolt volna. (a képen látható autó előtt álltunk)

Ezen az estén látogatott meg minket egy svéd au pair New Jerseyből. Hosszabbítani fog 1 évet és anyuka áthívta egy kis személyes beszélgetésre. A lány egy elkényeztetett szőke cicababa, aki egyszer sem mosolygott rám a 2 óra alatt amíg itt volt. Anyukával persze azért próbált jópofizni – nem sok sikerrel.
Coney IslandCsütörtökön Coney Island-re mentünk, ismét 4 gyereket vittem magammal …nem volt egyszerű ez a nap sem, de túléltük. :) Szerintem az au paireknek az üdvözlő csomagba kellene rakni füldugót, néha jól jönne. A metrón szinte csak mi voltunk egy "kocsiban", a gyerekek felcsimpaszkodtak a rudakra és próbálták megmutatni nekem, hogy milyen ügyesek és erősek…haha.
Először a vidámparkos részre mentünk. Anyuka adott pénzt nekem is, hogy üljek fel velük. Se kedvem nem volt és nem lett volna kire hagyni a 2 nagy táskát amit magunkkal vittünk. Így inkább ezt a pénzt rájuk költöttem (milyen aranyos vagyok). Csináltam képeket:

A végén O. felült a Cyclone-ra, a régi nagy fa hullámvasútra. Senkit nem tudott rávenni, hogy vele menjen, ezért egyedül próbálta ki. Miután kijött sírt és nevetett egyszerre, 5 percig nem tudott kinyögni egy szót sem. B. és Lev folyamatosan kérdezgették őt, hogy jól van-e, mindig mondtam nekik, hogy hagyják, majd úgyis elmondja, ha már nincs sokkos állapotban :) Ezután ettünk egy kis snack-et (uzsi) a parti sétányon, én csak egy fagyit és limonádét kértem, a gyerekek vattacukrot, üdítőt, pizzaszeletet, fagyit és hotdogot. Leültünk egy padra és hívott Dóri DC-ből, hogy felvették Szegedre, szóval most már tuti pszichológus lesz!!! Éljen éljen! Visítottam párat a telefonba, a gyerekek nem tudták, hogy megőrültem vagy én is csak sokkot kaptam valamitől, mint O. :) Szóval még egyszer hatalmas gratula Dórinak! Ezután mentünk le a partra, a gyerekek a vízimentő mellé pakoltak le. Nem kellett volna, mert jött több vízimentő és végig azt hallgattuk, hogy melyikük mennyi kölcsönt vesz fel és milyen bankból – egy kicsit IQ harcosoknak is tűntek. Alig feküdtem a homokban 40 percet már haza akartak menni a gyerekek, mert hogy unatkoznak. Nem hiszem el... Még egy kicsit azért ott maradtunk, ha már lecipeltem 5 törölközőt, naptejet, gyümölcsöt, 3 üveg jeges vizet. A metró felé még kikönyörögtek maguknak két „bumper car” menetet, ami a dodzsem. (ezt így kell írni? olyan furcsa..)
Goodbye Beazy, Hello Simone!
Péntek reggel indult el B. az észak-karolinai 3 hetes ottalvós táborba, ahol tavaly is volt. Már alig várta, hogy újra menjen, számolta vissza a napokat a naptárban. Apuka vezetett, és velük ment Lev (ő is táborozni), Lev apja és az ő menyasszonya. A régi kocsit vitték el, amiben 7 ülés van. A tábor csak vasárnap kezdődött, de 2 napos az út, közben megszálltak valahol. A tábor neve Camp Celo. Egy gyönyörű völgyben van, körülvéve hegyekkel, erdőkkel, ahova kirándulni mennek majdnem mindennap. A táborban sátrakban laknak, minden sátorban 5 gyerek (csak fiú vagy csak lány) és egy felnőtt. A felnőtteken kívül vannak segítők is, akik 15-18 évesek. Mindenkinek van valamilyen feladata hétről hétre. A tábor területén vannak csirkék, kecskék és más állatok, mindenféle zöldség, gyümölcs, a körülöttük levő munkák nagy részét is a gyerekek látják el. Tavaly B-nek ezek voltak a feladatai: tojások összegyűjtése, tej fejés és asztalterítés. Lev krumplit szedett, fát fűrészelt és a tüzet figyelte este. Minden alapanyag az ételekhez a tábor területéről származik, és nincs bennük hús. Éppen ezért nagyon alaposan állították össze az étrendet, hogy minden gyerek megkapja a napi vitamin/ásványi anyag/szénhidrát/fehérje/zsír adagját. És ami érdekes, hogy B. mindent megevett itt, olyanokat is, amiket itthon nem...A közösség szelleme... Nem lehet hazatelefonálni, viszont levelet kaphatnak és írhatnak. A szülők a táborvezetőkkel és a felügyelőkkel tudnak telefonon beszélni, ha szükséges. Nincs medence, de vannak patakok, folyók, ahova naponta mennek pancsolni. Nekem tetszik ez a tábor. Tavaly féltem, hogy 3 hét túl sok lesz B-nek, honvágya lesz, stb, de pozitívan csalódtam. A honvágy pár nap alatt elmúlt, új barátokat szerzett, teljesen más környezetben volt és nem unatkozott.
Este 7-kor jött meg Simone, kimentem érte a metróhoz. Ő az akit a Niagara túrán ismertem meg, aztán a Washington DC kurzuson is ott volt. Dél-afrikai, 28 éves és már 2 éve itt van. Most már nem au pair, vagyis még mindig az, csak nem ügynökséggel. A család akinél van, kiszállt az au pair programból és megbeszélték, hogy Simone maradhat, fizetik a komplett főiskolai kurzusát Long Island-en 4 évig és megkapja a heti au pair fizetését is. Így a család nem az ügynökségnek fizet ezreket, hanem a főiskolának – mindenki jól jár. Két kislányra vigyáz, 4 és 1,5 évesek, anyuka decemberre várja a harmadikat. Elmentünk a Tea Lounge-ba, találkoztunk Siobhannal. 11-ig a kanapékon ültünk és ittuk a jeges vaníliás cappuccinonkat. Közben Simone a host családjáról mesélt. Leírok ebből pár dolgot, csak hogy képet kapjatok még egy amerikai családról. Anyuka 34 éves, egy iskolában dolgozik, irodában. Apuka 43 éves, nem emlékszem a foglalkozására, de mindkettőjük Long Island-en van, nem a cityben. Két kislány: Sydney és Samara (anyuka mániája, hogy ugyanolyan betűvel kezdődjön a gyerekek neve :) ). A gyerekek nagyon aranyosak és kedvesek, Simone van velük 45 órában egy héten, reggel 8-tól délután 5-ig. Utána ő megy a fősulira és este 9 körül ér haza = hulla fáradt. A gyerekek mindent megkapnak, amit szeretnének - és azt is, amit nem. A házban 7 db TV van, a gyerekek szobájának a falán egy-egy nagy flatscreen TV, hanukára (zsidó ünnep) kapták. Ezen kívül van még a konyhában, étkezőben, nappaliban, szülők hálójában és Simone szobájában. Én nem vagyok TV ellenes, de egy másfél évesnek és 4 évesnek miért van TV-je? Sehova sem mennek együtt, csak a házukban vannak. Amióta Simone itt van, a család nem volt a cityben (50percre laknak). Múltkor eltervezték nagy nehezen hogy elmennek egy long island-i állatkertbe. Ezen a reggelen anyuka megkérdezi a 4 évest: Van kedved menni az állatkertbe? Válasz: nincs. Anyuka: Jó, akkor nem megyünk. Ennyi. Ha még sohasem volt, akkor honnan tudná, hogy van-e kedve?! És egyáltalán… Itt a 4 éves a főnök, ő dönt arról, hogy mi legyen. Az egyetlen hely, ahova mennek, a mall, vagyis a bevásárlóközpont és egy kacsákkal teli mini tó a háztól 10 percre autóval. Ha a 4 éves elkezdi ütögetni az anyját, nem mond semmit, hagyja, hogy csinálja. Ha Simone-t ütögeti, akkor bünti van és el kell vonulni a a sarokba X percre és bocsánatot kell kérnie – már nem is csinálja vele. Másik: a pici lány, Samara, 1 éves volt ekkor, üldögélt a nappali közepén és édesen eljátszott magában egy plüssállattal. Megszólal az anyuka:” Ó, szegény Samara unatkozik, csinálj vele valamit Simone!” Ezt már írtam egyszer, de itt ha nem tanítasz a gyereknek valamit minden órában, hanem csak játszanak, - just for fun - az nem jó. Utolsó sztori. Pár hónapja anyuka szólt Simone-nak az egyik délután, hogy kicsit legyen a lányokkal a nappaliban, mert ő most felmegy „gyereket csinálni” az emeletre. Ekkor fogant meg a harmadik bébi, akivel most terhes. Szerintetek???!!!

SOHO és Rooftop party

Szombaton már megint (még mindig) 35-36 fok volt, de azért elindultunk Manhattanbe. 8 percre van a metrómegálló, de szakadt rólunk a víz, csavartuk a hajunkból, pólónkból a nedvességet. Ez a "concrete JUNGLE" :D Tavaly is meleg volt a cityben, de ennyire nem!!! Először az Artichoke Pizza nevű helyre mentünk, ahol isteni finom articsókás pizza van. Siobhan is csatlakozott hozzánk. Ezután kitaláltunk, hogy elmegyünk SOHO-ba és kirakatokat nézegetünk, beülünk valahova kávézni is. Egy csomó boltot körbejártunk, mindenki vett valamit, én napszemcsit! Végre, találtam olyat ami tetszik. Starbucksban ittunk jeges csodákat (én iced caramel macchiato-ot - IMÁDOM!!!) és 5 körül hazamentünk, amikor már haldokoltunk a melegtől. Jó volt a két dél afrikaival mászkálni, imádom, ahogyan beszélnek. A brit angolhoz hasonlít, de annál jobb. :D (a british english-t nem annyira szeretem) Simone minden második mondatában a „hectic” = hektikus szót használja :) Ezen röhögtünk végig. És vannak szavak, amiket ők többször használnak, mint az amerikaiak, szóval mindig tanulok tőlük. Hazaértünk, hideg zuhi, hajmosás, egy kis alvás és 8-kor indultunk vissza Manhattanbe. Siobhan megismert valakit az utcán múltkor ( :) ) és az ő haverjának a tetőteraszára mentünk az East Village-be. (East Village egy kerület Manhattan délkeleti részén) Vettünk két üveg bort és egy üveg pezsgőt útközben, mert Lysann is jött Nathalie-val, megkértek, hogy vásároljunk be a nevükben is, mivel 21 év alattiak. Fél 10-re értünk csak oda és fel kellett mészni 6 emeletet, hogy a tetőre érjünk. Megérte, mert gyönyörű kilátás volt. Empire State Building, Chrysler Building, Brooklyn Bridge… A fényképezőmet otthon hagytam, de Siobhan csinált képeket.
Ez egy ilyen laza rooftop party volt csak, a földön ültünk körben, műanyag poharakból ittunk és beszélgettünk. 1-kor mentem haza Simone-val, aki olyan fáradt volt, hogy mondta, hogy muszáj taxit hívnunk, ő nem tud hazamenni metróval. Hívtunk egy taxit, és szerencsénk volt, mert utána elkezdett szakadni az eső :)
Relax
Van ez a mondás: „The time to relax is when you don't have time for it.” Magyarul, akkor kell lazítanod, mikor nincs időd rá. Én így cselekedtem: egész nap a szobámban voltam, és semmit nem csináltam, csak a blogot írtam, Gilmore Girls-t néztem, hummust ettem bébirépával, limonádét ittam és aludtam 3 óránként, mint egy bébi. :D

Valaki kérdezte, hogy hány órába telik egy blog megírása. Most tartok a második óránál és még fel kell töltenem a képeket, ami legalább még fél óra lesz, mert lassan tölt a oldal...
Breaking news
1. Vasárnap délután mondta a host anyám, hogy lehet hogy mégsem lesz több au pairük. Beszélt 2 barátnőjével és biztatták, hogy meg tudja csinálni au pair nélkül is a következő éveket. Meri vagy nem meri?! :) Meglátjuk.
2. Kiderítettem egy email-lel, hogy a TOEFL vizsga honosítása után a nyelvvizsga is elévül 2 év alatt - mint a TOEFL. Mert a kettő összetartozik. Nem tudom, hogy megcsináljam-e vagy sem... Ha megcsinálom, akkor 2 évig jó, de aztán úgyis el kellene mennem otthon még egyszer. Akkor már egyszerűbb, ha otthon megyek csak el és ezt hagyom a fenébe. Pedig ez a vizsga tetszett...na mindegy. Tudtok jó nyelvvizsgát ajánlani? Mindenképpen egynyelvű kellene, mert fordítani nem tudok rendesen :) (Tudok angolul, de nehezen fordítom át szép magyarra.) Vagyis ahhoz kellene még pár hónap, hogy átnézzem, gyakoroljam és erre nincs időm, mert az önéletrajzomba már benne kell lennie a vizsgának. Melyik a legolcsóbb és legjobb? Légyszi kommenteljetek! :)
Szép hetet Mindenkinek! Puszi,

2010. július 19., hétfő

It's getting hot in here...

Sziasztok!
Van egy "régi" szám, amiben a refrén így kezdődik: It's getting hot in here, so take off all your clothes.... Hát, körülbelül így éreztük magunkat New Yorkban múlt héten is, de a madarak csiripelték, hogy Magyarországon sem volt más a helyzet. Én azt mondom, hogy ez még mindig jobb, mintha hideg- vagy eső rekordok születnének. Akkor az lenne a baj, hogy nyár van, de hideg/csapadékos az idő.
Anyuka múlt héten szerdán ment el Kanadába egy újabb business trip-re (üzleti út), most nem Torontóba, mint tavaly, hanem Calgary-ba. Minden rendben volt, csend és nyugalom - ahogy múltkor is. Most keddre várjuk haza. Apuka olyan, mint egy szellem, mintha itt sem lenne. :) Reggel és este köszön, megkérdezi, hogy hogy vagyok és megköszöni azt, amit aznap csináltam. Néha még mindig nem értem amit mond, olyan halkan beszél. Viszont a hét egyik nagy híre: vett kávéfőzőt! Éljen! Évente 2-szer vesznek valamilyen új háztartási/konyhai gépet, az előző egy "panini-maker" (olasz melegszendvics sütő) volt. :) Azért egy kicsit hiányzik anyuka, ő itt a "hangulatfelelős" :) Ha jó kedve van, akkor minden szuper, ha nem akkor reggeli/esti veszekedések, viták zajlanak a házunk falai között.
Az alagsorban van a szobám, ezért mindent hallok. Érdekes, mert lefelé terjed a hang, felfelé viszont nem. Példa: a szobám fölött van a nappali. Ha ők TV-znek, akkor hallom, de ha én hallgatok hangosan zenét, azt nem lehet fent hallani. Tudja valaki ennek a magyarázatát?! Miért nem ilyeneket tanultunk fizikából? Ennek több értelme lett volna, mint képleteket magolni, amiből senki nem emlékszik semmire (kivéve a v = s/t-re).
Múlt héten B. science camp-be járt (természettudományi tábor), mindennap összesen 3 óra volt az út kocsival, mivel Brooklyn déli részén van a tábor (egy út 45 perc). Reggel 9-re vittem és délután 3:30-kor vettem fel. Mindennap jól érezte magát, tetszett neki. O-nak 4 napos focitáborja volt Manhattanben, azon a részen, ahol kajakozni szoktunk ingyen. Őt anyuka/apuka vitte reggel és egyedül jött haza. Egyikőtök írta a kommentben az előző bejegyzéshez, hogy lehet hogy ő sem engedné el az ilyen korú gyerekét egyedül metróval, mert Budapesten is nehéz néha kiigazodni, hogy hol-hogyan szállj át, nem hogy még itt New Yorkban. Itt sokkal több metróvonal van (huszonvalamennyi), ennek ellenére szerintem átláthatóbb és egyszerűbb az egész, minden ki van táblázva, csak követni kell a jeleket. Rengeteg a segítőkész ember, akiket bármikor meg lehet kérdezni. És itt mernek is kérdezni az emberek. (Azt is megkérdezik, hogy hol vettem a táskám/szoknyám..stb, ha tetszik nekik :) ) Plusz az első napon anyuka elkísérte őt és hazahozta, utána egyedül is tudta, merre menjen. Host fiamnak nem volt tábora, ő mindennap délig aludt, utána pedig a barátaival lógott Park Slope-ban. (Park Slope Brooklyn egyik kerülete, ami közel van hozzánk).
Kedden délután ment haza Dóri és Helga. Képzeljétek, Ferihegyen nem volt meg a bőröndjük, amiket feladtak a repülőre, viszont másnap házhoz vitték őket. Valószínűleg félrepakolták még itt New Yorkban vagy az átszálláskor Rómában. Hazaküldtem 1,5 bőröndnyi téli cuccomat és könyveket, ennyivel kevesebbel kell majd hazamennem. Persze még így is van egy csomó cuccom, de majd a California túra után Teo-nak is adok egy bőröndöt és megkérem hogy vigye haza - természetesen kifizetem a plusz bőrönd díját. Mikor kijöttem, 2009 áprilisában, a legtöbb légitársaság engedélyezte a 2 nagy bőrönd ingyenes becsekkolását a tengerentúlra, a legtöbbnél már csak egyet lehet, plusz a kézipoggyász. Most 50 dolcsit fizettem az egyikért, amire még azt mondom, hogy elfogadható ár - mégiscsak 23 kg ruha volt benne :)
Szerdán Milana (lett au pair) írt egy sms-t, hogy nem megyünk-e át hozzá egy kicsit, mert a host szülők elmentek valahova vacsizni, ő pedig egyedül van otthon, a 3 gyerek meg alszik. Már nagyon rég nem láttam őt, mert sokat utazik a host családjával a long island-i nyaralójukba. Siobhan-nal mentem, most voltunk először nála. Nagyon szép házban laknak. Hasonló mint a miénk, de nagyobb és egybe vannak nyitva a terek, félszintes eltolással. És nincs kupi. :) Ittunk egy kis vörösbort, ettünk hozzá sajtot és dumcsiztunk. Megbeszéltük, hogy hétfőn és kedden is átmegyünk hozzá, mert akkor teljesen egyedül lesz a házban egész nap, kikölcsönzünk DVD-t, viszünk vacsit és MOVIE NIGHT! :) Én sushi-t akarok csinálni, de majd meglátom, hogy lesz-e rá időm, mert hétfőtől a kicsinek nincs tábor és egész nap vele leszek.
Csütörtökön aludtam egy kicsit dél körül, pont akkor jött meg a család kettővel ezelőtti au pair-e, M. Afganisztáni származású, de Németországban nőtt fel. Tavaly januárban volt itt utoljára látogatóban, de akkor én még nem voltam a családnál. A barátjával jött és az egyik szomszédunknál laknak, mert itt már túl sokan lennénk :) Nagyon aranyos lány, megbeszéltük, hogy elmegyünk majd bulizni együtt.
Pénteken reggel elvittem B-t a táborba, de aznap már nem kellett felvennem, mert az egyik osztálytársánál aludt és az ő anyukája vette fel őt délután. O. viszont itthon maradt, mert a tábor végetért csütörtökön. Egész nap olvasott. Ült a nappaliban az egyik kanapén és semmi mást nem csinált aznap. Én örültem neki, mert tudtam a saját dolgaimat csinálni - mosás, szobám rendberakása, Skype, MSN, email-ek. Host fiam is csak 2-kor kelt. Úgy volt, hogy ezen a napon költözik ide anyuka legjobb barátnője, Stephanie, a két lányával, de aztán csak szombaton jöttek. Válik a férjétől, eladták a házat, de még nincs albérletük. A pasinak már igen. Most egy kicsit sokan vagyunk, de én is befogadnám a legjobb barátnőm ilyen helyzetben, szóval no problem. A lányai aranyosak (12 és 14 évesek) és Stephanie is egy tündér. Ezen a napon sokáig dolgoztam, mert O-nak pottery-je volt (kézműves szakkör). Este 7-re kellett vinnem és 9-kor felvennem, de csak 9:50-kor jött ki... 50percet vártam rá, ilyenkor mindig mindenkit felhívok és csacsogok :) Apuka és a fiú Yankees meccsre mentek, későn jöttek haza.
Szombaton reggel Évi sms-ére keltem, hogy mégsem elfoglalt délután, csak este, és talizhatnánk. Taliztam volna vele, de már megígértem Lysann-nak, Siobhan-nak és Michaela-nak, hogy velük megyek Coney Island-re egy ingyenes koncertre és múltkor is lemondtam, mikor Évivel végül shoppingoltunk Manhattanben. De megbeszéltük, hogy este 7-kor talizunk egy thai étteremben és felköszöntjük végre Zsófit, akinek 3 hete volt a szülinapja, de az ajándékát még nem kapta meg :) 2-re mentem Coney Island-re, egy Dunkin Donuts-ban talákoztunk. Ez egy ilyen fánkos-bageles-kávézós hely. Tehát minden nagyon finom, de egészségtelen :) Én itt jegeskávét szoktam inni, olcsóbb mint a Starbucksban és nagyobbak az adagok. A koncertek a Siren Music Festival keretein belül zajlottak, most 10. alkalommal rendezték meg Coney Island-en. Két színpad is volt egymástól nem messze. Két bandát néztünk meg, az egyik jó volt, a másik nem. Képeket nem csináltam, pedig elvittem a fényképezőt... 5:30-ra értem haza, gyors zuhi, ruhacsere és 6:20-kor Zsófival elindultunk a Borough Hall-hoz, ahol 7 után taliztunk Évivel. Elmentünk az étterembe (Joya), rögtön kaptunk asztalt. Átadtuk Zsófi ajándékát, odaképzeltük magunk mellé Dórit is :) Zsófi nagyon rendi volt, hozott nekünk a Bahamákról szuvenirt, delfines hűtőmágnest! Köszi Zsófi :) Megvacsiztunk, ezután én siettem, mert már késében voltam a másik ingyenes koncertről, ami Williamsburg-ben volt (ez Brooklyn egyik északnyugati kerülete, imádom!). Elbúcsúztam Évitől és Zsófitól, majd találkoztam Siobhan-nal és Mariana-val. Mariana az új mexikói au pair és nagyon aranyos, jófej. Fog minket spanyolul tanítani! :) Beálltunk a buszmegállóba, vártunk a buszra. Közben kaptam egy hangposta üzenetet, Lysann hívott, hogy most lett vége a koncertnek, úgyhogy ők már mennek is haza, ne menjünk. Sajnáltuk, mert utólag mondta, hogy szuper volt... Kitaláltuk, hogy kisétálunk a promenade-ra, ami az East River melletti sétány és Manhattanre nyílik csodás kilátás. Ez az egyik kedvenc helyem New Yorkban, benne van a TOP 5-ben :) Csináltam pár képet, de nem a legjobbak, mert nem raktam le a gépet a korlátra, ezért nem lettek élesek. Ide a blogba azért jók:

Itt leültünk egy padra és 11-ig beszélgettünk, amikor jött egy üzim Évitől és megláttam az időt. Azt hittünk még csak fél 10 körül van. Hazamentünk, hogy másnapra kipihenjük magunkat.
Vasárnap ismét Coney Island, de most Brighton Beach. Lebarnultam - magamhoz képest. :) A többi emberhez képest még fehér vagyok, de én látom a különbséget a bikini vonalánál és ez a lényeg :) Most a 100-as naptejet a 30-assal kombináltam, beosztottam, hogy melyik testrészre melyiket rakom :)
Írtam az előző bejegyzésben, hogy már tudom hogy mikor fogok hazarepülni. Ezzel kapcsolatban mindenki máshogy érez, valaki visszaszámolja a napokat és már tűkön ül, hogy leteljenek a hetek, valaki szomorkodik, hogy ne kelljen hazamenni és még egy csomó variáció van. :) Én most (még?) semmit nem érzek. Élem a szokásos hétköznapokat, egyelőre nem hajkurászom a helyeket a városban, ahova még el kell mennem, mert sosem voltam. Lehet, hogy azért, mert egy kicsit messzebb van, nem tudom. Mielőtt kijöttem, sokkal izgatottabb voltam - persze, teljesen új környezetbe kerültem, nem tudtam mi vár rám pontosan, csak New York lebegett a szemem előtt és naponta néztem a Google Earth-öt. :) Most visszamegyek a megszokott környezetbe, minden a régi lesz. Várom, hogy találkozzak az otthoniakkal, de ha még fél évig nem tudnék velük talizni, akkor sem lennék depis, annak ellenére, hogy nagyon szeretem őket és szuper lesz újra látni mindenkit. Viszont még plusz fél évig nem akarnék au pair lenni, szóval megyek :) Azóta sem bántam meg hogy nem mentem haza a majd' 1,5 év alatt, örülök, hogy ezt a pénzt és a vakációs heteimet itteni utazásokra fordítottam. A legtöbb au pair nem utazik ennyit mint mi (Évi,Dóri,Zsófi és én), vagy ha igen, akkor azért mert a host család viszi magával vagy több szabad hetet kap mint mi. Otthon még bármennyit lehetek. Akik nagyon-nagyon ki szerettek volna jönni hozzám, azok megtették és örültem hogy megmutathattam nekik New Yorkot. A többieknek küldtem képeslapokat karácsonyra, szülinapokra és a nyaralásaimról is. Sajnos pár lap elveszett útközben, egy-két csomag is a több mint 1 év alatt. MSNeztünk, Skype-oztunk, e-maileztünk, nem veszítettük el a kontaktot. Ezt a blogot is azért írom többek között, hogy a barátok tudják, hogy épp mit csinálok itt kint, ha nem beszélünk egy ideig.
Évi írta ezt a blogjában, biztosan megengedi, hogy bemásoljam: "Idióta képzelgéseim/ábrándJaim vannak, hogy majd otthon szeptemberben az egyetemen pont jön egy vendég-előadó Amerikából, aki felajánlja, hogy egy hallgató elmehet New Yorkba egy szemeszterre, és én leszek az első aki felugrik, hogy "Igen, én vállalom".Tudom, röhejes... :)" Na, ilyesmi már nekem is megfordult a fejemben, csak nekem munkával kapcsolatban, mivel a főiskolát már befejeztem. Szuper lenne, ha a munkám révén visszajöhetnék ide, akár csak egy kis időre.
Ettől a héttől ráállok a California túra szervezésére, mert még mindig nincs se szállásunk, se bérelt kocsink és egyáltalán semmilyen útiterv a városok sorrendjén kívül. Nem ismerek magamra :) Úgyhogy ennek neki kell állnom és a TOEFL-re (angol teszt, amit nyelvvizsgává szeretnék honosíttatni otthon) is készülni akarok. Ezt is mindig halogatom... Bár a héten a kicsinek nincs tábor, ezért reggeltől estig dolgozni fogok...de majd rábeszélem, hogy tanuljon velem együtt. Például a szóbeli részt tudom vele gyakorolni - beszélgetünk :)
Mindenkinek szép hetet!
Puszedli
Ps: a Chicago videóm lassan kész, beszúrom majd ide a bejegyzés alá pár napon belül és a videók link alatt is ott lesz.
ÉS KÉSZ :) ----->

2010. július 14., szerda

Időutazás

Sziasztok!
Nem találtam jobb címet. Írok egy kicsit arról, ami volt, van és lesz. :)


Az elmúlt 2 hét
Kedd délután ment haza Dóri, a tesóm, és Helga, az egyik legjobb barátnőm. Jó volt őket újra látni!
Most egy kis virtuális körutazás következik, végigjárom azokat a helyeket, ahol voltunk. Készítsetek be élelmet, kezdődik (a már tőlem megszokott) maratoni bejegyzés :)

- 1 - Budapest/Milánó/New York
Kb. 2 héttel ezelőtt mikor kimetem értük a reptérre és megláttam őket, olyan volt, mintha tegnap búcsúztunk volna el. Örültünk egymásnak, nem volt semmi sírás-rívás. Szegénykéim majdnem lekésték a Budapest-Milánó gépet. Hiába voltak kint Ferihegyen 2 órával a gép indulása előtt, annyira sok ember volt a reptéren, hogy a gép indulása előtt 10 perccel még a hugom pirosaranyával szórakoztak. Végül a gépet elérték - ők szerencsésebbek voltak, mint mi Chicago-ban - de a pirosaranytól fájdalmas búcsút kellett venniük. Kicsit kipurcantak az átszállásos repülőúttól, 1 órával később értek New Yorkba is. Nagyon nyomták a légkondit a gépen és a bor sem segített rajtuk :) De legalább most már tudjuk, hogy a bor ingyen van a repülőn, bátran kérjetek ezután! :) Hazaértünk, a host család még nem volt itthon, ezért lerakták a kis boros-csokis-pilótakekszes-pirospaprikás "köszönjük, hogy itt lehetünk ajándékcsomagot" az ebédlőasztalra.
- 2 - Brooklyn Botanic Garden és Times Square
Csütörtöki nap volt és dolgoznom kellett. Átjött a szomszéd kisfiú, B. barátja, és kitaláltam egy olyan programot, ami mindenkinek tetszett. A Brooklyn Botanic Garden-be mentünk, ami a házunktól 10 perc sétára található. Már többször is voltam itt, és írtam is róla. A host családnak van tagsági kártyája, ezért mindannyian ingyen mentünk be.
Dóri és Helga:
A gyerekek az öntözőberendezések vizében mártóztak meg többször is. B. már az első fél óra után úgy nézett ki, mintha a mocsárból szedtem volna ki. :) Amúgy jól viselkedtek, csak elevenek voltak, össze-vissza rohangáltak. Ezen a képen úgy csinálnak, mintha megszúrta volna őket a kaktusz. :) Megkértem őket, hogy csináljanak rólunk egy közös képet. Tök jó képek lettek, benne van az összes testrészünk és a háttér is! :)Ez a pink rózsa volt most a kedvenc virágom a kertben: Este, miután hazajöttek a host szülők, elmentünk a Times Square-re. Ez a TOP 1 New Yorkban, ide jön a legtöbb turista. Pedig nem más, mint egy kereszteződés, nagy színes kivetítős épületekkel - és tömegnyomor :DA lányoknak nagyon tetszett! Rögtön benéztünk az egyik legnagyobb ajándékboltba, ahol sikerült is beszerezni az első szuvenireket :) És hát sajnos vagy nem sajnos, megnyílt az ország legnagyobb és legszebb FOREVER 21 nevű üzlete. Oldalt van a link, ha valakit érdekel, sok ruhámat itt vettem, imádom!!! Magyarországra is kellene egy. Már régóta építették, mert mindig láttam a ponyvával eltakart területet. Azt nem gondoltam volna, hogy 4 szintes lesz és a föld alá teszik az alsó hármat. Akkora, mint egy kisebb pláza Magyarországon. Maga a paradicsom...írok majd róla egy másik bejegyzésben és csinálok képeket. :) Szóval jól elszórakoztunk, bementünk a Sephora-ba is (olyan mint a Douglas vagy Marionnaud), kisminketük magunkat :)
- 3 - Irány Washington DC
Pénteken is dolgoztam még, de nem mentünk sehova délelőtt. Pont aznap kezdődött el a nagy hőség, amikor a csajok érkeztek és pont addig tartott, amíg el nem mentek. Jó időt akartak, hát megkapták :) Már ha ezt lehetett annak nevezni...inkább kánikulának számít 38 fok. Délután 6-kor indultunk a buszhoz, ami Washington DC-be vitt minket. Beültünk a Starbucks-ba, volt egy kis időnk, így megvolt a lányok első Starbucks-os élménye. Helga egy "marble pound cake"-re hallgató sütit evet, ilyen papírzacsit adtak hozzá:Dóri egy jegeskávét ivott. Én a szokásos "iced hazelnut latte"-mat kértem. Idő közben kiderült, hogy a másik Dóri nem tud értünk kijönni kocsival, de nagyon-nagyon kedves volt és sms-ben elmagyarázta, hogy hogyan jutunk el metróval DC-ben addig, ahova már ki tud jönni :) Szegénykémet a múltkori kis koccanása miatt Washington DC városa kitiltotta őt downtown-ból- persze csak kocsival. Tömegközlekedéssel vagy gyalog még bejöhet. Még jó :) Hajnali 1 körül érkeztünk, 3-ra aludtunk el. És életemben először úgy kellett elaludunom, hogy vizes a hajam, mert csak azon a szinten volt hajszírító, ahol Dóri host családja aludt :) Nightmaaaaare!
- 4 - Washington DC
Washington DC felfedezése következett, de csak déltől, mert sokáig aludtunk. Elmentünk Georgetown-ba, DC régi részére:Sétáltunk a Potomac folyó mentén, ami a város egyik határa, majd megnéztük a Lincoln Memorial-t:a Korean War Veterans Memorial-t:a National World War II Memorial-t:a Washington Monument-et: és a Fehér Házat: Este elmentünk bulizni a Third Edition helyre, ahol én már egyszer voltam és szuper volt, az elmúlt egy év egyik legjobb bulija itt volt. Most viszont tömegnyomor és hiphop zene. Pont az, amire nem vágytunk. Egy kicsit ellötyögtünk a zenére, de hamar hazamentünk.
- 5 - Függetlenség Napja
July 4th, Independence Day, azaz a Függetlenség napja. Az egyik legnagyobb ünnep itt az USA-ban, a magyar augusztus 20-hoz hasonlítanám - persze más a sztori. Tavaly New Yorkban ünnepeltük, most a fővárosban. Tudunk élni Dorothyval :) Én külön pólót is vettem erre az alkalomra :) Piros-fehér és kék voltam, elvittem a host gyerekeim amerikai zászló mintás legyezőjét is az összhatás kedvéért. Első állomásuk a National Museum of American History volt, Dóri ajánlotta. Az Egyesült Államok történetét mutatja be. A legjobb részek ezek voltak: Dorothy (Judy Garland) piros cipellője az Óz, a csodás csodája című filmből: First Lady-k ruhája , amiben először megjelentek férjük beiktatása után (a képen Michelle Obama-é van):Rabszolgák helyzete régen: Julia Child (híres amerikai szakácsnő) eredeti konyhája, ami a TV show-jában is szerepelt: Ezután megnéztünk a kedvenc épületemet a városban: Capitolium. Elmentünk Chinatown-ba egy kis vacsiért, majd kiültünk a Mall-ra (ez a nagy füves terület neve Washington DC-ben, ami összekötik a látványosságokat) és megvártuk a 9 órási tűzijátékot. Nagyon szép volt, szebb mint a tavalyi new yorki, de ha lehetett volna szavazni, lemondtam volna erről is a magyar árvízkárosultak javára. Bár Dorothyval megegyeztünk abban, hogy az orlandoi Disneyworld tűzijátéka eddig a TOP 1. Nemcsak a tűzijáték, de a környezet és az aláfestő zene miatt is, úgy éreztük magunkat, mintha tényleg egy mesében lennénk.
- 6 - New York
Kora délután megérkeztünk New Yorkba és az egész napot otthon töltöttük - ha jól emlékszem. Pihizős, utazós nap volt.
- 7 - Coney Island
A keddi napra mást terveztünk eredetileg, de annyira meleg volt, hogy elhatároztuk, hogy felcseréljük a tervben szereplő pénteki nappal a programot és elmegyünk Coney Island-re, az óceánpartra. Csak itt tudtuk túlélni a forróságot, ezen a napon is 38-39 fok volt egy kis párával a levegőben. A Coney Island Beach nem egy tipikus szép strand, de ingyenes és közel van. Néha azon gondolkozom, hogy itt elég metróra ülnöm és 20 perc múlva meglátom az óceánt, otthonról ez nem lesz ilyen egyszerű. :) A vízbe talán eddig egyszer mentem be, most is kihagytam. Nekem túl hideg és koszosnak is tűnik. Jó volt a parton feküdni, levittük a család napernyőjét, jeges limonádét, 100 faktoros naptejet (ez a legjobb: Neutrogena. Barnultam egy kicsit, de nem égtem le!) és mellettünk egy fiú hordozható magnója szólt. Este elmentünk az egyik kedvenc thai helyükre, amit az előző bejegyzésben is írtam (akkor Zsófiékkal mentünk). Mindenkinek ízlett a vacsi, Helga és én hazavittünk a felét, mert nem tudtuk megenni. :)
- 8 - Columbia University, Colombus Circle, Central Park, MET, Times Square
Szerdán is nagyon meleg volt, de valahova muszáj volt menni, mégsem maradhattunk otthon a légkondis szobában. Először a Columbia Egyetem környékét néztük meg: Majd a Colombus Circle következett, ahol megmártóztunk a szökőkútban: Aztán átsétáltuk a Central Parkot, Dóri felült a körhintára:Ez egy újabb szökőkút a parkban, de ide nem tudtunk bemenni :)Elmentünk a Metropolitan Museum of Art-ba (röviden csak MET), New York és az USA leghíresebb múzeumába. Ami nagyon szuper itt, az az, hogy csak "suggested price" van kiírva belépőnek, tehát elég akár 1 dollárt is fizetni azért hogy bemenj. Itt elég sok képet csináltam, ezeket feltöltöttem az albumok közé! Végül még egy kis Times Square-t is beiktattunk.
- 9 - Brooklyn Bridge, Statue of Liberty, Ellis Island, Lower Manhattan, SOHO
Azt olvastuk az időjárás előrejelzésben, hogy ezen a napon 2-3 fokkal csökken a hőmérséklet. Örültünk neki nagyon, de azt sajnáltam, hogy reggel nagyon ködös időben kellett átsétálnunk a Brooklyn hidat. De hogy a pozitív oldalát is nézzük, ilyen időben még úgysem fotóztam a kedvenc hidamat, úgyhogy mégiscsak kellettek ezek a képek. :) Ködös, rideg képek születtek: 8 óra körül álltunk be a sorba a Szabadság szoborhoz vezető komphoz és meglepően kevesen voltak - valószínűleg az időjárás miatt. Az első hajóval mehettünk a Liberty Island-re (Szabadság szigete), ahol a szobor áll. Vittem azt a kis szivacsos koronát, amit még Ifath, a costa ricai au pair hagyott rám :) Először az ajándékboltba mentünk be, utána a szobornál fényképezgettünk. Az első hármas közös kép nem sikerült. Egy fiút kértünk meg, hogy fényképezzen le minket a szoborral, persze a szobor kezének a fele és a fáklya lemaradt. Az ilyen emberek inkább mondják meg, ha nem tudnak fotózni, keresek mást, de ne húzzuk egymás idejét!!! PLEASE! :) Ezután már csak olyat kerestem, akinél láttam, hogy profibb gép van, és lám-lám sikerült: A Szabadság szobor után átmentünk Ellis Island-re, ahol a régi bevándorlási hivatal van. Ma már csak múzeumként üzemel. Vannak régi bőröndök, útlevelek, fényképek, idézetek...stb. Az egyik kedvenc:Volt egy Barbie kiállítás is, ahol különböző nemzetek népviseleti ruhájában voltak a Barbie babák. Ő itt Miss Hollandia :)Visszamentünk Manhattanbe a komppal és ezeken a helyeken álltunk meg: Battery Park, Charging Bull vagy Wall Street Bull:Wall Street - tőzsdeTrinity Church, Ground Zero, Century 21, City Hall. Lower Manhattan felfedezése után Chinatown lett volna a programban, de a lányokat ez annyira nem érdekelte, ezért ezt kihagytuk és a SOHO-ba mentünk. Leszálltunk a metróról és rögtön be is mentünk az állomástól 100 méteres körzetben levő összes jó boltba és eltöltöttünk 2-3 órát. Ilyenkor csak úgy repül az idő. :)
- 10 - Grand Central, New York Public Library, Fifth Avenue, Top of the Rock
Pénteken a Grand Central-nál szálltunk le a metróval, ez New York legszebb és legnagyobb pályaudvara. Körbenéztünk, fotóztunk, majd kimentünk és megcsodáltuk az én személyes kedvenc magas épületemet New Yorkban - ez a Chrysler Building. :)Bementünk a New York Public Library-be is, ahol több mint 20 millió könyv van. Találtunk magyar könyveket is. Végigsétáltunk a híres Fifth Avenue-n (ötödik sugárút), ahol beiktattunk egy 2 órás shoppingot a 3 szintes H&M-ben :) Miután már senkinek nem maradt több pénze, a kirakatokat nézegettük csak: Prada, Louis Vuitton, Bvlgary, Tiffany és társaik. Megcsodáltuk a St. Patrick Cathedral-t kívülről és belülről. Bementünk az Apple Store-ba és megnéztük a híres Plaza Hotelt, ahol a Reszkessetek betörők 2-ben Kevin megszállt. :) Kései ebéd a Central Park egyik padján, majd irány a Rockefeller Center. Rábeszéltem a lányokat az Empire State Building helyett erre, mert innen látni az Empire State Buildinget, ami csodálatos, mikor kivilágítják. De ha azon álltunk volna, akkor erről lemaradunk. Felmentünk a tetejére, ahol már üvegablakok sem voltak - sokan nem tudják, de a legtetején szabad ég alatt, mindenféle rács és ablak nélkül lehet élvezni a kilátást. Még napfényben mentünk fel, láttuk a naplementét és az estét is. Gyönyörű volt az Empire State Building, lila és narancssárga színnel világították ki aznap. Mindennap felmennék ide...
- 11 - Flatiron Building, Union Square, Tea Lounge, Highline Ballroom
Szombaton a "vasalóháznál", vagyis a Flatiron Buildingnél kezdünk. 1902-ben építették és akkor sokan azt hitték, hogy össze fog dőlni. Szerencsére még mindig itt áll, én nagyon szeretem, bár jó fotót még nem tudtam róla csinálni. Ezen a napon szemerkélt az eső, úgyhogy nem szórakoztam azzal, hogy esernyővel a kezemben, a fényképezőt védve fotózgassak. Elsétáltunk a Union Square-re, ahol a szokásos szombati piac volt. Évi nem volt otthon, így nem találkoztunk vele, de megmutattam a csajoknak hogy hol lakik. :) Megálltunk egy articsókás pizzára, aztán irány haza, kis pihi, majd Tea Lounge. Taliztunk Siobhan-nal és egy új mexikói au pair-rel. Mariana a neve, 18 éves és meglepően jól tud angolul. (a többi mexikóihoz képest) Szerencsére honvágya sincs, szóval eddig 10/10 :) Este a Highline Ballroom-ba mentünk, de sajnos nem volt jó buli. A promoterrel voltak problémáim és a zenével.
- 12 - Washington Square Park, Greenwich Village, Central Park, Times Square

Vasárnap csak délután 1-kor indultunk útnak. A címben szereplő helyekre mentünk. :)

Első képen a Washington Square Park, másodikon egy Greenwich Village-ben levő utca és ház

- 13 - Park Slope, Times Square
Nekem dolgoznom kellett, a lányok elmentek Park Slope-ba nézelődni. Este még utoljára elmetróztunk a Times Square-re.
13 napot töltöttek itt, sok helyen jártunk. Rá kellett jönnöm arra, hogy nem mindenki bírja ugyanúgy az egésznapos városnézést :) Évivel, Zsófival és Dórival sokszor reggeltől estig úton vagyunk és csak akkor érezzük a fáradságot, mikor ledőltünk az ágyba. Emlékszem tavaly nyáron Dórival 10km-t sétáltunk le egy nap alatt New Yorkban :) Legközelebb erre figyelni fogok az útiterv készítésénél, mindenkinek mások az igényei/határai. Mondjuk Barnának és Bettinek bejött, ők követték a tervem minden részét :) Nekik is fájt a lábuk a nap végére, de szerintem megérte.
Heti történések
Host család A héten elkezdődött a kicsi lány, B., természettudományi tábora és a középső foci tábora. A host fiamnak nincs most tábor, a barátokkal lóg egész nap és az aktuális barátnőjével. Én már nem tudom követni, hogy ki az. Csak a kicsit kell vinnem reggel és felvennem délután, ez összesen 3 óra a kocsiban. Most szerdán anyuka elment egy üzleti útra Kanadába, jövő hét kedden jön haza. Remélem most is olyan hetünk lesz, amilyen akkor volt, mikor Milánóba ment. Csend, nyugalom, nulla veszekedés. Ámen.
Nincs élet au pair nélkül A szomszédasszony előre megmondta, hogy így lesz. Anyuka írt a hét elején egy e-mailt, hogy tudom-e már pontosan, hogy mikor megyek haza, mert elkezdi hívogatni az új au paireket. Eddig arról beszéltek, hogy babysitter lesz és csak délután fog kelleni valaki, stb, stb. Tényleg nem bírják ki au pair nélkül. Azért ez elmond valamit a családról. A két nagyobb gyerek, 12 és 14 évesek, egyedül metrózhatnak, buszozhatnak, csak a kicsihez kellene segítség. Ő is már 9 éves, de itt az USA-ban simán le lehet vonni 4-5 évet, ha az önállóságot nézzük. A host fiamért néha el kell mennem Park Slope-ba és felvennem, pedig 1 metróállomásra van mindössze, egyszerűen kényelmesebb az autó, akkor is, ha metróval hamarabb itthon lenne. Ugyanez van a középsőnél: lusta lenne egyedül elbuszozni a foci edzésre vagy hazametrózni a xilofonórájáról. Szóval, most az anyuka elkezdett írogatni 4 au pairnek - nincs köztük magyar. Egy kínai csajjal szemeznek nagyon, mivel O. jövőre mandarin nyelvet fog tanulni és az au pair tudna segíteni benne. Van egy másik, aki Ghánában született, de Svédországban lakik. A harmadik brazil, a negyedik horvát. Meglátjuk mi lesz, én bízom benne, hogy fogok vele találkozni! :)
2010.október 5., kedd
Ezen a napon fogok hazamenni New Yorkból. Nem tudom hogy várom-e vagy sem, egy kicsit igen, egy kicsit nem. Volt több időpont, ami közül lehetett választani és végül a legkorábbit választottam. Nem azért, hogy minél hamarabb befejezzem az au pairkedést, hanem mert nem akartam biztosítást fizetni az utolsó extra hónapra, illetve minél hamarabb el szeretnék kezdeni munkát keresni otthon és félek, ha október végén mennék haza, lehet hogy pont lecsúsznék valamiről ami szuper lenne. Szóval csakis praktikus szempontok alapján választottam. Aztán lehet, hogy még karácsonykor is az álláshirdetéseket böngészem majd, meglátjuk :) Anyukának megírtam a dátumot és ezt írta vissza: "Sajnálom, hogy a legkorábbi repülővel mész haza! Bárcsak ne kellene hazamenned...te vagy a legaranyosabb, legkedvesebb au pair aki valaha is velünk volt; és önzetlen vagy. És ezt tényleg komolyan gondolom. Remélem nem voltunk túl idegesítőek vagy bármi más, amivel nehéz lett volna együtt élned. De el kell mondanod az új au pairnek majd, hogy VALÓJÁBAN milyen velünk együtt élni!" El fogom, sőt ma írtam egy mexikói lánynak, akivel anyuka már felvette a kapcsolatot :)

Találtam egy jó idézetet ami az idővel kapcsolatos:
"Time is free, but it's priceless.
You can't own it, but you can use it.
You can't keep it, but you can spend it.
Once you've lost it you can never get it back."
Szép hetet!